Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban – I. A céhládák

nyaltabb vizsgálatához, hogy ez a tevékenység közelítsen ahhoz a célhoz, amely a céhemlékek gyűjtését indította: hogy „Magyarország közművelődési, ipar- és műipartörténetét egy jelentékeny forrással, a városok polgári osztályának történetét új, lényeges adalékkal gazdagítsa .. ."

5 A GYŐRI MÚZEUM CÉHLÁDAGYŰJTEMÉNYE A céhszervezetek legjellemzőbb tárgyi emléke, a szervezetnek szinte szimbolikus erejű megtestesítője, a céhláda. így logikus, hogy gyűjtemény ismertetésünket a múzeum gazdag ládaanyagának bemutatásával kezdjük. Miután a céhláda a céhek és a társulati élet központi eleme volt, a kézművesiparral foglalkozó irodalom e tárgyak eredetének és szerepének ismertetésére elég nagy figyelmet és teret szentelt. Temesváry Ferenc tanulmánya

6 kitűnő összefoglalása a vonatkozó általános ismeretanyagnak, Nagybákay Péter pedig a veszprémi és Veszprém megyei céhládák ismertetésével kapcsolatban adja szintézisét a témával foglalkozó hazai és külföldi munkáknak.

7 így számunkra elsősorban a sajátosan helyi, a győri múzeum emlékanyagához kapcsolódó információk közreadása hárul. Tanulmányunk szerkezetében — ahol lehetséges — az összehasonlítás és a további kutatómunka könnyítése céljából a Veszprém megyei céhemlékek feldolgozásának módszereit követjük. ADALÉKOK A CÉHLÁDAEREDET KÉRDÉSÉHEZ A külföldi — főképp német — tanulmányokra és forrásokra támaszkodva és a klasszikus hazai céhtörténeti irodalom eredményeit felhasználva napjainkra egységes kép alakult ki a céhláda eredetéről, mely szerint a céhláda egyidős a szervezet kialakulásával. Létrejöttében, alakjának és szerepének kialakulásában hasonló fontosságú volt a használati cél és az erkölcsi, ideológiai funkció. A különféle nyelvterületeken és a magyarban is megnyilvánuló elnevezésbeli azonosság a láda központi szerepének bizonyítéka. A funkcionális és eszmei összefonódás ideális formát kapott a céhládában: a láda egyszerre volt a céhliturgia eszköze, az összetartozás eszméjének jelképe, valamint az iparos társaság okiratait, értékeit és pénzét őrző „irodabútor". Természetesen egy-egy szűkebb település, akár megyényi közigazgatási terület határain belül volt céhek emlékei már nem őrzik a láda keletkezésének középkori emlékeit. A győri múzeum céhládáihoz fűződő „eredetmondák" sem őrzik a biblikus előkép hagyományát, bár korai ládáink felépítése, előírásszerű külseje — különösen a szárnyas angyalfejek — figyelmeztetnek arra, hogy a XVII. század első felében még élt a frigyláda-párhuzam ismerete. A ládákkal kapcsolatos írott források viszont nagyon szűkszavúan bánnak e témával. A Xántus János Múzeum céhanyagában őrzött — hajdan a céhek tulajdonában volt — 5 Győri Közlöny (továbbiakban GyK.) 1877. 34. sz. Romer F.: „Mentsük meg a céhemlékeket!" (A cikk az országos felhívás szövegét közli.) 6 Temesváry F., A céhládák szerepe a céhek életében — Magyar Nemzeti Múzeum — Történeti Múzeum 1958. 7 Nagybákay P., Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 5. Veszprém, 1966. Szerk. Éri István. 91—139. p. 168