Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében
váltságai alapján. Az ipari fejlődés gyengeségét mutatta, hogy éppen az ötvösszakmában, ahol igen erőteljes mennyiségi kereslet mutatkozott az árucikkek iránt, csak közös céh létrehozására volt képes a négy város iparossága. 1607-ben a borbélyok (7 mester) a káptalani jegyzőkönyvből másoltatták ki elveszett eredeti kiváltságaikat. 35 Ugyanezen évben került sor a magyar vargák új céhszabályainak kiadására. (Arról a tényről, hogy a „régebbi" szabályok mikor és hol készültek, nem szól a forrás.) A XVI. századi esetekhez hasonlóan nem közvetlen átvétel, hanem a helyi szokások írásba foglalása ment végbe. A szabályok — miként a csizmadiáknál — jól kiépült belső szervezetet és igen részletes mechanizmust tárnak fel. Többek között szólnak a mesterré válás feltételeiről, az inasok fogadásáról, a legények munkájáról, a kereskedelmi konkurrencia korlátozásáról. Az inasok fogadását itt is az atyamester döntéséhez kötötték, ő jelölte ki azt a mestert, akihez az inas mehetett. A legények vándorlása 3 évig volt kötelező, heti 16 dénáros bérrel. Munkaidejük viszont hajnali 3 órától este 7 óráig tartott. Aki más legényét elcsábította 100 dénárt fizetett a céhládába. A silány terméket készítő mester büntetése 200 dénár volt. A mesterré avatás feltételei már a bezárkózás megcsontosodását mutatják. A céh vezetői által kijelölt két mester előtt a jelentkező legénynek származási és erkölcsi bizonyítványt kellett felmutatnia, majd öt meghatározott szakmabeli terméket elkészíteni, amit valamennyi mester jelenlétében vizsgáltak felül. Felvételekor 2 fogásos ebédet. 2 köböl és 8 pint bort, továbbá 200 dénárt fizetett. A felvételt követő egy évben kötelező volt számára a házasságkötés, továbbá egy éven át minden héten misét kellett mondatnia a céh oltáránál a székesegyházban, az oltárt kivilágíttatni és ministránsról gondoskodni. Ha a misemondatást elmulasztotta 33 dénárra büntették. Egy év után újabb ebéd (3 tál étel. 3 köböl bor), majd a Szent Erzsébet-napot követő vasárnap ismét egy vendéglátás (6 tál étel, 6 köböl bor) következett. Ez alól csak a mester fiai és felerészben a mesterek vői mentesültek. Tiltották a szabályok, hogy a városi hetipiacon a ceh tagjain kívül bárki ökör- és báránybőrt, továbbá mesterségbeli szerszámokat vásárolhasson. Ez a tilalom nyilván nemcsak az idegen mesterekre, de elvben a helyi német vargákra is vonatkozhatott, akik ellen 1618-ban törvényesen is megkíséreltek fellépni. Ám a statútum megengedte azt, hogy a kereskedők ún. finomabb cipellőket és ún. „bécsi árukat" hozzanak be a városba eladni. Bizonyára a helyiek számára az egyszerűbb tömegcikkek jelentettek versenyt. Ennek megakadályozására a vásár előnapján és a vásár napján 9 óra előtt tilos volt idegeneknek áruikat kirakni, sőt azokat előzőleg még két kijelölt helyi mesternek is be kellett mutatniuk. A mesterek szerszámot csak közösen szerezhettek be és közösen kellett azokat elosztani. 30 A mesterek céhével egyidőben jöhetett létre a legények társulása, melynek jegyzőkönyvét 1610-től vezették. (Szabályaikat 1622-ben egészítette ki a káptalan, Győrött első ízben, a protestánsok kizárására vonatkozó rendelkezéssel. 37 ) Az alapító nyolc legénynek a soraikból választott dékán vásárolt ajándékba céhládát. 1610 és 1660 között 242 legény adott társpoharat és jegyeztette be magát a legénycéhbe. Többségük Győrben és Révfaluban szabadult. 38 35 GySmL:l GyKHL Felvallási jzkv. 6. k. 535. 1. 36 Uo. 6. k. 510. 1. 37 Uo. 7. k. 365. 1. 38 Xántus János Múzeum Adattár 53. 11. 5. 154
