Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)
Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében
ban négy mester (Szanyi Szűcs István, Czudor Szűcs György, Kőrösvárhelyi Szűcs István és Janchyavich Szűcs János) eladta közös szőlejüket. 14 A mészárosok rendtartása ugyancsak részletes (17 pontba foglalt) összeállítás 1581-ből. 15 Maga a szabályzat csonkán (a 7. ponttól) maradt ránk, ám más forrásból tudjuk, hogy 1580 márciusában a káptalan és Győr város tanácsa kérésére a pozsonyi mészároscéh bocsátotta az itteniek rendelkezésére saját céhlevelét, a „nagy tűzben" (1567) elpusztult pótlására. 16 A szöveg alapján bizonyos azonban, hogy a káptalan a pozsonyi „mintát" nem egyszerűen átírta, hanem konkrétan a győri mészárosokra alkalmazta. Szándékosan használtuk az előbbiekben a „rendtartás" fogalmát a mészárosok céhlevelére. 17 A szakma sajátosságaiból (a feldolgozandó termék vásárlásának tőkeigényessége, az erőteljes konkurrencia, az iparűzést meghatározó objektív körülmények szerepe) adódóan itt nemcsak ipari, de kereskedelmi, sőt egyes esetekben „hatósági" jellegű intézkedéseket is írásba kellett foglalni. Ez szükségszerűen következett a húsellátás zavartalan biztosításával összefüggő követelményekből. A kereskedelmi vonatkozások hangsúlyozását véljük kicsendülni a céh itt használt latin „consortium" szinonimájából is. 1581-ben Győrött a mészárosok már a nyugati marhahajtási utvonalak áthelyeződése következtében megnőtt marhakereskedelem szervezői, a végvári húsellátás letéteményesei. Éppen ez utóbbi terén szerzett tapasztalataik tették lehetővé számukra a nagyobb kockázatvállalást. Közülük néhányan ezekben az években a kereskedelmi tevékenységgel szerzett vagyon birtokosai és a város vezető családjainak sorába tartoznak. 18 Az idézett 1581. évi rendtartás leírja az új mesterek felvételének szabályait s hangsúlyozza, hogy az ún. „szolgalegényeket" tilos felvenni a céh tagjai sorába. A fogalom minden bizonnyal a szakmában az átlagosnál nagyobb létszámban alkalmazott kisegítőket takarja, akik az évek során szükségszerűen megismerkedtek a mesterség fogásaival. A felvehetők sorában a mesterözvegyeket feleségül választó legényeket vagy idegen mestereket, továbbá a néhány év tanulóidővel rendelkező mesterfiakat jelölték meg. A hitelbe történő állatvásárlások esetében a céhlevél a céhmestert, a város tanácsát majd a káptalant nevezte meg, mint eljáró törvénykezési fórumot. Az állat vásárlásra szövetkezett mesterek egymás közötti elszámolásaiban ugyancsak a város nyert felügyeleti illetékességet. Az idegen mészárosok két nap: szerdán és szombaton hajthattak fel nagy tételben állatokat, de az el nem adottakat este tovább kellett hajtaniuk. A vásárlásnál, amíg fizetésre nem került sor, bárki szabadon alkudhatott. A káptalan földesúri hatalmával két pontban is előnyöket kívánt magának biztosítani. Egyfelől a kiszolgálásnál soronkívüliséget és „tisztes árat" kötött ki, de kimondta azt is, hogy tagjai számára ha valamely „jobb hús" kell, akkor a céhmester által, kijelölt mester köteles azt beszerezni. Helyt kapott — először a győri céhek esetében — a kötelező vasár- és ünnepnapi misehallgatás, valamint a körmenetekben való részvétel. A mészárosok számát sejtetni engedi a városban 1567-ben összeírt 21 mészár14 Uo. 3. k. 322. 1. 15 Uo. 4. k. 1. 1. A kötet első lapja (lapjai?) hiányoznak. 16 Archiv mesta Bratislavy (Pozsony város Levéltára) Missiles No. 7884. 7885, 7887. 17 „Rendtartást" adott ki a városi mészárosok számára 1582-ben Magyaróvár mezővárosa is. 18 Vö. : Gecsényi L. Gazdasági és társadalmi változások. 12. 1. 150
