Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében

A CÉHES IPAR A VÉGVÁR KIÉPÍTÉSÉT KÖVETŐEN Az eddigi kutatások részletesen foglalkoztak azzal a hatalmas méretű átalakulással, amely a török terjeszkedés következményeként a XVI. század középső évtizedeiben Győrött is végbement. A változások kihatottak nemcsak a városszerkezetre, hanem a gazdasági-társadalmi viszonyokra is. 1527-től szerényebb, majd a 40-es évektől mind nagyobb létszámú állandó helyőrség állomásozott a városban. A végvári katonaság tartós megtelepedése a falak között egyet jelentett állandó szálláshelyük megszerzésével. Egyet jelentett azzal, hogy mind a magyar, mind az idegen nemzetiségű helyőrség ruházkodási, fegyverzeti igényeit helyben igyekezett kielégíteni és helyből kellett biztosítani folyamatos élelmezésüket is. 1546-ban 700, 1555-ben 1100, 1566-ban 900 fő körül mozgott az állandó katonai létszám, de egy-egy nagyobb hadjárat előkészítése idején ez a szám a többszörösére emelkedett. A XVII. század elején (1614) 300 lovas, 270 gyalogos, 30 tüzér állomásozott a várban.

8 A katonaság természetesen nemcsak a közvitézeket, zsoldosokat, hanem velük együtt a tehetősebb tiszteket is magában foglalta. Mellettük jelentősen felduzzadt a szolgálatra Győrbe rendelt katonai hivatalnoki réteg (fizetőmesterek, építészek, élelmezési tisztek stb.) és kisegítő személyzet. Mindezek a csoportok további keresletet támasztottak a város piacán iparcikkben, szolgáltatásban és élelmiszerben egyaránt. A várostól délre, délkeletre fekvő területek török hódoltság alá kerülése a túlélő megyei kis- és középnemesség városba menekülését váltotta ki, de a városba húzódtak egyes nagyurak is, mint a veszprémi püspök vagy a pannonhalmi főapát. Itt tartottak állandó szállást a szomszédos kisebb végvárak kapitányai kíséretükkel. Természetesen jelentékeny számban költözött Győrbe, a töröknek hódolt vidékről, a földönfutóvá lett jobbágylakosság.

9 A népesség növekedése, sajátos társadalmi heterogenitásának kialakulása és ezzel együtt a nem önellátó lakosság számának emelkedése meghatározóan hatott az ipar fejlődésére. A városi fejlődésnek ezzel valamiféle sajátosan torzult, a katonai eredetű és a hozzá kapcsolódó népességre alapozott, változata bontakozott ki Győrben. A források — a fennmaradt zsoldjegyzékek révén — egyetlen vonatkozásban — a szabóipar esetében — mutatják a katonaság jelenlétének lehetséges közvetlen kihatásait. A készpénz mellett nagyobb részben természetben történő zsoldfizetés következtében ugyanis hatalmas mennyiségű posztó került a városban forgalomba. 1577-ben gránát, stamet, nürnbergi, milánói karmasin és angol posztó szerepel az elszámolásokban. 1587-ben 8 színben hoztak a zsoldfizetéshez karasiát. 1579/80-ban a győri főkapitányság területén 32 483 fi. értékben osztottak ki posztót.

10 Az 1567. évi telekkönyvben 13 posztónyíró bódéját regisztrálták a városban.

11 A nagyszámú kézi lőfegyver és lovasszerszám, lovas8 A létszámadatok forrásai. 1546: Niederösterreichisches Landesarchiv, Wien. Ständische Akten. VII. 16. fol. 3—6; 1556: uo. fol. 7—12; 1566: foi. 13—16. 1614: Slovensky Statny Ustredny Archiv, Bratislava. A Pálffy család vöröskői levéltára. Arma VII. Lad. 8. fasc. 3. No. 34 A. 9 Vö. : Gecsényi L. Gazdasági és társadalmi változások Győrött a 16—17. század fordulóján. Klny. a Tanulmányok Győr és vidéke történetéhez c. kötetből. (Győr, 1978) 5. skl. 10 Niederösterreichisches Landesarchiv, Wien. Ständische Akten A. VII. 14. fol. 149 —151. és VII. 11. fol. 121—129. 11 Villányi Sz. Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek és lakossági viszonyai a XVI—XVII. században (Győr, 1882) 134. 1. 148