Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Gecsényi L.: A győri céhek a XVI. sz. második és a XVII. sz. első felében

skálán igen eltérő típusú helységek foglaltak helyet, közöttük a leggyakrabban ,,civitas"-ként emlegetett Győr városa, vagy a másik póluson a pannonhegyi apátság mezővárosa, a lényegében szerény váraljai „oppidum Alsók". Győrt nemcsak egyházi igazgatási központ szerepe,

1 hanem a kelet—nyugati kereskedelmi út fontos pontján elfoglalt földrajzi helyzete is segítette a gazdasági fejlődésben. A város életéről csupán töredék adatok állnak rendelkezésünkre és ezek között még kevesebb a gazdasági jellegű információ, ám a XV. század második felében ezekből is egy szűkebb piaci körzetet ellátó, pezsgő forgalmú helyi centrumra tudunk következtetni, amely a városi igények kielégítése mellett legalább 30—40 kilométeres sugarú körben biztosította a szükséges iparcikkellátást. Emellett gyűjtőhelyéül szolgált az eladásra kerülő mezőgazdasági termékeknek. A vásárok, piacok létezését nemcsak a város XVI. század elején regisztrált helynevei: „theatrum", „forum", „Szombathpyacz", „Bwzapyacz", de több XIV—

XV. századi bírósági idézőlevél kihirdetési formulája (kihirdették az ... napi győri vásáron) és egy 1469-es per adatai is jelzik. Egy országbírói ítéletlevél már 1370-ben említi a győri vásárt; 1393-ban az Űrnapi vásáron összetűzés zajlott le az egyházi familiárisok között. 1480 áprilisában a püspöki és káptalani városrészekben tartott hetipiacokról van szó.

2 1469-ben Héderváry Pál az egyik győri külváros, Királyfölde, részbirtokosa panaszt emelt a királynál Csupor Demeter püspök ellen a győri vásár- és vámjövedelmek kisajátítása miatt. Vásárt egyébként nemcsak a várdomb előtt fekvő káptalani városban, hanem az említett Királyfölde mezővárosban is tartottak. A helyi piackörzet határait jelzi egy 1517-ben történt hatalmaskodási eset, amikor Kulcsár Fülöp alsoki (szentmártoni) jobbágytól egy vég posztót raboltak el Héderváry Ferenc királyföldi szolgái a győri piacról hazatérőben.

3 A kereskedelem mellett a városban elsősorban az iparnak azok az ágai alakultak ki, amelyek a püspöki és káptalani udvartartás vagy a közeli pannonhegyi apátság ellátását voltak hivatva biztosítani, illetve a jelzett körzetben a ruházati cikkek területén a készáruellátást szolgálni. Szabót, szűcsöt, kovácsot már a XIV—

XV. században többször említenek. A XVI. század első évtizedeiből Bedy Vince szedte gondos sorba az iparágak képviselőit a káptalani számadáskönyvek alapján. Ebből kitűnik, hogy a szűcsök, szabók, vargák, szíjgyártók, mészárosok, kovácsok, kőfaragók, esetenként az ötvösök, a leggyakrabban előforduló szakmák képviselői. Súlyukat nyomatékosítja, hogy a vargák külön tömbben („piatea sutorum" — „Varga wcca") helyezkedtek el a városban, míg a szabók-posztónyírók-szűcsök közös céhalakítását — ha közvetve is — elsőként tartjuk számon. 1523-ban jött létre az említett szakmákban dolgozó legények szociális és vallási jellegű társulása, amelyet a mesterek kérésére Goszto1 Itt kell megjegyeznem, hogy Győr Mohács előtti évszázadaiban korántsem töltötte be folyamatosan a vármegye székhelyének tényleges szerepét, mint ezt egyes helytörténeti tanulmányok sugallják. A főispánok többnyire országos nagyurak voltak, akik mellett az alispáni tisztet különböző familiárisaik látták el — a Rozgonyiak idején pl. a vitányi vár várnagyai. A megyegyúléseket a Ménfő melletti dombokon tartották, a szolgabírák pedig lakóhelyükön intézték az ügyeket. A város gazdasági fejlődésében tehát a megyeszékhely jelleg nem volt meghatározó. 2 1370: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története II. k. 531. 1. Okmt. 196. sz. — 1393: Zsigmond-kori oklevéltár I. k. 328. 1. 2979. sz. — 1430: A Héderváry család oklevéltára I. k. 425. 1. 317. sz. 3 Az elmondottakról lásd bővebben Gecsényi L., Győr 1526 után c. tanulmányát. Arrabona, 18. évf. 1976. 146