Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Timaffy L.: Kisalföldi kocsik, szekerek

összegezve az adatokat: a rúdfőt rúdfejnek is hívják, a rúdszöget: kapocsnak, lánctartókapocsnak, lánctartószögnek, láncszögnek, tartószögnek, vasalásnak, láncvasnak, fogaknak, felfogószögnek, kokasszögnek, vagy csak egyszerűen szögnek — a rúdszárat: rúdderkának, rúdderéknek, a rúdvéget rúdtőnek. A rúdszárny neve még: rúdágos, elsőágas, rúdszárnya, elsőszárny — a rúdnyílásé: rúdnyila, rúdlika, rúdtok, nyílás — a juhafáé: juha — a förhécé: felhéc, förhinc, felhérc, fölhéc, förhénc, lábtartó, fülhérc — a fellépővasé: lábvas, lépővas, topóvas, csatlás, föllépő, fölhágóvas, csatlópáca, förhécpáca vagy csak egyszerűen vasak — a bókonytartó vasé: bókony, bókon, kapocs, húzató. A tengzly neve még: tengői vagy stöl — a tengelyágyé: ágy, tengely tok, tengölágy, tok, tengölfa, ástok, tokfa — a vánkosé: vánkus, vánkosfa, vánkusfa, tengölvánkus, tartóvánkos, simely — a cugpántoké: cugtok, pántok — a fürgetőé: förgetyű, fürgettyű, pörgetyű — a rakoncáé: pöcök, levél — a derékszegé: pörgetyűszög, förgetyűszög, fürgettyűszög, fürgetőszög, csatlópáca, tartópáca, vonószög, vonyószög, vonyópáca, nyújtószög, tartószög. A nyújtó neve még: nyújtófa, nyújtószár, nyújtórúd — a haslófáé: hasló, tróger — a hátsóágasé: nyújtószárny, agstok, hátsószárny — a hátsóvánkosé: hátsóvánkusfa, rakoncatartó, tartóvánkos, tengöltartó tok, hátsótengölágy, hátsótengöitok, tengelyfa, tengölfa. A kerekek résznevei: agy, kerékagy — puska: persely, kerékpuska, keréktok, agytok — agykarika: belsőkarika, küllőkarika, sípkarika, külsőkarika vagy csak egyszerűen karikák — talp: keréktalp, talpfa — sín: talpsín, keréksín, ráf, abroncs — végtok: teszli, teszni, tengelytok, tengöltok, tok, borító, keréksipka, burittó, tengölvégtok, kupak, burítófej, kármentő — borítottszög : teszliszög, kerékszög, tulipánosszög, kalaposszög, biztosítószeg, borítószeg, sipkaszög, tengelyszög — a küllők neve egységes, más elnevezése nincs. A kocsioldal résznevei még: alsó-felső oldalfa: durung, durungfa, dorongfa, döröng, döröngfa — zápok: szápok, fogak, fokok, sráglafogak, merevítőfák, meravítők, lécek — összekötővas: merevítővas, tartóvas, vasalás, vaszáp, összekötőpánt, vasak — a lőcskarikák elnevezése egységes. A lőcsnek nem mindenütt ismerik részelnevezéseit: lőcsfej, lőcsszár: lőcsderék, lőcsderka — lőcsláb és a káva vagy kámva, köpű — lőcsvasalás: lőcsvas, lőcsfül. A saroglya vagy srágla nevei: első vagy kissrágla, hátsó vagy nagysrágla — részei pedig: az oldalfa: sráglabéfa, ófa — az összekötőfa: kötőfa, összetartófa, tartófa, merevítőfa, összekötők — a szálvas: vas, vasalás. NAGYKOCSI, ÖKRÖS SZEKÉR S APRÓBB TÁJI KÜLÖNBSÉGEK Amilyen sokszínűek a kocsi részelnevezései a Kisalföldön, olyan gazdag változatait találjuk meg magának a kocsinak is. Régen a kasos parasztkocsikat befestették és az egyes községek kocsijait színükről is meg lehetett különböztetni, így a lébényi kocsi zöld volt, a kunszigeti kék, a rábapatonai sárga, a szanyi világoskék, a kónyi sötétzöld vagy szürke, a gyirmóti fekete. A vasalások menynyisége, díszítése, az oldalak hajlása, saroglyák magassága mind apró megkülönböztető jel volt. Ezek révén kialakultak apró táji típusok. Egyes községek ügyes bognárainak, kovácsainak munkái elterjedtek, jellegzetesek lettek környékükön, így alakult ki a szanyi kocsiba lébényi kocsi, a szentiváni lőcsös kocsi, 133