Arrabona - Múzeumi közlemények 21. (Győr, 1979)

Holló L.–Verő J.: Geofizikai mérések a magyarfalva–kányaszurdoki vaskohóknál

GEOELEKTROMOS ELLENÁLLÁSMERES, ROMAI KORI TÉGLAÉGETŐ 0 15 3 i

{

5 6 7,5 9 W.5 12 13 5 15 16.5 18 19.5 21 22,5 2

U m MÉRÉSI KÖZÉPPONTOK HELYE l 1 r—rr; 1 gödör gödör 4. ábra. A 3. ábrához hasonló szelvény a mérési területtől Ny-ra, a patak túlpartján levő római téglaégetőkön át. A vízszintes tengelyen itt is a mérési középpont szerepel, de az AB elektródák most a szelvény irányában voltak az erdős, bozótos területen. A geofizikai módszerek akkor alkalmazhatók, ha a keresett anyag és környezete között valamilyen fizikai paraméterben különbség van. Ez a feltehetőleg kvarcos homokból álló talaj és salak között valóban fennáll, mivel a homokos talaj fajlagos ellenállása 1000—2000 ohmm körüli, a salaké (pontosabban a salakból kioldott anyagokkal átitatott, sötétebb színű talajé) 200—400 ohmm. Ez a különbség kimutatható. Viszont a terület egy részén talált, feltehetően jobban elbomlott, humuszosabb talaj esetében a fajlagos ellenállás nagyon közel van a salakéhoz. (Ilyen talaj van a patak mentén és az attól Ny-ra eső téglaégetők környékén, így az I. szelvény 5. pontjában és a II. szelvény végén.) A téglaégetők falát a jelenlegi mérések szerint jól lehetett azonosítani; ha az MN mérőelektródák a fal két oldalán vannak, mintegy 50—80%-os ellenállásemelkedést találunk, a fal anyaga ugyanis nagy fajlagos ellenállású cserép és kő. A salak előfordulási módját ismerve (szétszórt darabok nagyobb térfogatban) nem biztos, hogy jelenléte az itt előforduló, átlagos fajlagos ellenállású (100— 300 ohmm körüli) talajban kimutatható, mert ehhez nem elég nagy a részesedése a térfogatból. A mágneses módszer alkalmazhatóságára vonatkozóan, régebbi velemi kísérleti méréseinkkel egybehangzóan azt kell megállapítani, hogy 1—2 nT érzékenységű atomfizikai műszerrel lehet csak az ilyen típusú régészeti kutatást segíteni. A módszer hátránya lehet az, hogy csekély vastagságú (0,5—1 m) fedőréteg esetén az alatta levő alapkőzetréteg morfológiai sajátságai, kisebb egyenetlenségei zavaró a várt hatáshoz hasonló nagyságú inhomogenitást okoznak. Megemlítjük, hogy a geoelektromos mérések során felfigyeltünk arra, hogy az AB elektródák között mért természetes elektromos potenciál (PS) értékek szisztematikusak, a salakos területen pedig nagyok (100 mV felett), míg a salakterület szélén a normális, 10 mV körüli értékre csökkentek. (A PS értékek mérése az ellenállásméréskor automatikusan megtörténik, csak általában nem hasznosítják.) A II. szelvény mentén éppen ezen az alapon tételeztük fel, hogy a szelvény vége már nem salakos területen fekszik, hanem a kisebb ellenállás más okkal magyarázható ; ott ugyanis a PS kicsi volt. Mivel a nagy PS értékeket oldott sókat tartalmazó szivárgó vizek okozzák, s így érckutatásra alkalmazták is, megvan a lehetősége salakokat tartalmazó terület ilyen jellegű kutatásának. Holló Lajos—Verő József 112