Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.
JEGYZETEK 1 Területünkről pl. Sőtér Á., Nemesvölgy, A mosonymegyei történelmi és régészeti egylet emlékkönyve 1882—1898., Magyar-óvár 1898., 193—228. („vaskengyel" meghatározással, vö. 77. o.), uő., Mosonszentpéter, i. m. 255—272. (nem figyelt meg elszíneződést), uő., Csuny, i. m. 117—165. (a 126. sírnál vett észre először elszíneződést, vö. 77. o.), Börzsönyi A., Győri temető a régibb középkorból, Arch. Ért. XXII. (1902.), 12—24., 128—143., Arch. Ért. XXIII. (1903.), 67—70., Arch. Ért. XXIV. (1904.), 15—41., Arch. Ért. XXV. (1905.), 16—33., Arch. Ért. XXVI. (1906.), 302—321., Arch. Ért. XXVIII. (1908.), 208—230. (11 esetben fakorhadék, 21 sírban koporsóvasalás, vö. 76. o.). Koporsókapcsokat és szegeket közöl: F. Hampel, Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn, Braunschweig 1905., I. 108—110. 2 Fettich N. mosonszentJánosi és mosonszentpéteri ásatásait az Avar Corpus sorozatában kívánjuk közölni, vö. 76. o. Alig egy-két sírnál figyelték csak meg a fakorhadék (koporsó) jelenlétét. Máshol sem volt azonban jobb a helyzet: í. Kovrig, Das a warenzeitliche Gräberfeld von Alattyán, Arch. Hung. XL. (1963.), 66. (egyetlen esetben lehetett koporsóra következtetni), É. Garam—1. Kovrig—J. Gy. Szabó—Gy. Török, Avar Finds in the Hungarian National Museum [Cemeteries of the Avar Period (567—829.) in Hungary 1.], 361. („coffin burial" címszó, szórványos megfigyelések). 3 A Bágyog-gyürhegyi ásatás során egyetlen koporsót sem figyeltek meg, egyedül László Gy. sírrajzai mutatták a csontok és leletek elmozdulásait, vö. 75—76. o. 4 J. Eisner, Devínska Nova Ves, Bratislava 1952., 229—230., V. Budinsky—Kricka, Pohrebisko z neskorej doby avarskej v Zitavskej Tóni na Slovensku, SÍ A IV—1. (1956.), 5—131., Z. Cilinská, Slovansko-avarské pohrebisko v Zitavskej Toni, S1A XI—1. (1963.), 87—120., A. Tocík, Pohrebisko a sídlisko z doby avarskej rise v Prsi, SÍ A XI—1. (1963.), 121—198., A. Tocík, Slawisch-awarisches Gräberfeld in Holiare, Archaeologica Slovaca Catalogi I. (Bratislava 1968.), A. Tocík, Slawischawarisches Gräberfeld in Stúrovo, Archaeologica Slovaca Catalogi II. (Bratislava 1968.), Z. Cilinská, Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nővé Zámky, Archaeologica Slovaca Fontes VII. (Bratislava 1966.), L'. Kraskovská, Pohrebisko v Bernolákove, SÍ A X—2. (1962.), 425—476. stb. 5 J. Eisner, Devinská Nova Ves, Bratislava 1952., 231. Bár maga J. Eisner összefoglaló művében már sokkal differenciáltabban tárgyalta a koporsóhasználat kérdését a szláv népeknél: J. Eisner, Rukovët' slovanské archéologie, Praha 1966., 363—370., előző megjegyzését idézi szinte szóról szóra a későbbi csehszlovák szakirodalom, így pl. Z. Krumphanzlová, Der Ritus der slawischen Skelettfriedhöfe der mittleren und jüngeren Burgwallzeit in Böhmen, PA LVII. (1966.) 298. Ugyanerre a passzusra hivatkozott Z. Cilinská és A. Tocík is, vö. 6. jegyzet. A szláv etnikum meghatározásának lehetséges érvei közt szerepelteti a faépítményeket J. Dekan is: J. Dekan, Vyvoj a stav archeologického vyskumu doby predvel'komoravskej, S1A XIX—2. (1971.), 569—570., a német rezümében még hangsúlyozottabban: 579. J. Eisnert és L\ Kraskovskát idézve, egyebek mellett éppen tápi ásatásunkra hivatkozva kritizálta ezt a nézetet B. Szatmári S., Das spätawarische Fundmaterial der Randgebiete, MFMÉvk. 1969—2., 167. 6 Z. Cilinská, Slawisch-awarisches Gräberfeld in Nővé Zámky, AS— Fontes VII. (1966.), 114.: hangsúlyozta, hogy a fakonstrukciók egész Közép-Európában elterjedtek, „ ... sie nicht als etnisches kritérium gelten können". Ennek ellenére az etnikai elemzésnél (206—209. o.) mint a temető nem avar jellegzetességeinek egyikét sorolja fel a gödrök kideszkázását és a koporsókat. A. Tocík, Pohrebny rítus na vőasnostredovekych pohrebiskách v Holiaroch a Stúrove, S1A XVIII—1. (1970.), 32.: Cilinskára hivatkozva hangsúlyozta a fakonstrukciók vizsgálatának fontosságát — tekintettel arra, hogy ezek általánosan előfordulnak Magyarországon és Ausztriában is. Számos esetet sorolt fel a régibb magyar szakirodalomból, végül mégis megismételte Eisner egykori véleményét (37. o.), bár maga az etnikum kérdésével nem foglalkozott. Z. Cilinská, Frühmittelalterliches Gräberfeld in Zelovce, Archaeologica Slovaca — Catalogi V. (Bratislava 1973.), 15.: még egyértelműbben fogalmaz, az általánosan érvényes szokások párhuzamait bajuvár, longobárd, merowing, karoling temetőkből és a szomszédos szláv területekről idézve — kihagyva azonban a keleti párhuzamok sorát. Szőke Béla a dunántúli és a csehszlovákiai IX. sz.-i temetők koporsóit avar hagyományra igyekezett visszavezetni: B. Szőke, Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns, Stud. 96
