Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. III.

del a koporsó, ez akadályozta meg a bedőlést. A visszadobott földben volt az állkapocs (50 cm-rel a váz felett) és a koponya is (16 cm-rel a váz felett); igazolva, hogy a bolygatás után valóban betemették a gödröt. Ide kívánkoznak az alábbi megjegyzések, amelyek csak közvetve függnek össze a koporsók vizsgálatával. Az avar kori sírok bolygatásával legutóbb behatóan foglalkozott Bakay Kornél.

13 Részben eltérő indokok és gondolatmenet alapján magunk is arra következtetünk, hogy az annyit emlegetett avar kori vámpírizmus túlmagyarázás eredménye. A bolygatások elsődleges célja rablás: méghozzá nemesfém megszerzése volt. Nem a „rituális sírbolygatás" okozta tehát azt, hogy igen sok (elsősorban késő avar kori) bolygatott sírból szemmel láthatóan semmit sem vittek el: a teljes — szebbnél szebb — övgarnitúra előkerült az összekevert csontok közül a tápi sírokból is. Két közvetett bizonyítékunk is van erre: 1. a mosonszentjánosi „középavar" sírokban a vékony aranyezüst lemezből készült véretekből csak mutatóban maradt, 2. a tápi — egyetlen — tömör ezüst fölbevaló szórványként, a sír visszadobott földjéből került elő. A sírdúlás ezen legtermészetesebb, mindig jelen levő okán kívül természetesen más indítékok sem zárhatók ki. Nem érthetünk egyet ezért Bakay K. gondolatmenetének néhány részletével. Az általa felsorolt elmozdulások egy része szerintünk nem csak a sírrablás (egyébként tipikusan újkori) „technikájával" magyarázható, hanem a koporsó összedőlésekor is keletkezhetett. Mint fentebb már kifejtettük, megfigyeléseink nem egy esetben igazolták, hogy — Bakay fel tételezésévei ellentétben — a bolygatáskor a koporsók még tartottak. Azt az elméleti meggondolást sem tartjük meggyőzőnek, amely szerint a csontok nem lehettek érdekesek a bolygatok (talán a hátramaradottak: leszármazottak vagy ellenségek) számára, lévén a test csak addig otthona a léleknek, ameddig fel nem bomlik. A visszajáró halottól való félelem (a vámpírizmus alapja) az eltemetett test felbomlásával megszűnik Bakay szerint, csontvázon tehát rituális bolygatást nem végeznek. Bakay nem vette figyelembe, hogy éppen abban a környezetben, ahonnan — eddigi tudásunk szerint — az avar kori népesség zöme származik, kifejezetten a csontok igen lényeges elemnek számítanak. Gondoljunk csak a mongol yasun szó kettős jelentésére (csont — nemzetség),

14 a csontváznak a sámánhitben {konkrétan a sámánná válásban) játszott szerepére

15 vagy a kirgiz „sírrablókról" szóló század eleji tudósításra.

16 Ez utóbbi különösen érdekes szempontunkból: az orosz kereskedő kérdésére a sírt felbontó és a csontokat összegyűjtő kirgizek azt válaszolták, hogy idegen földbe eltemetett halottaik nem nyughatnak, ezért csontjaikat összegyűjtik és hazai földben temetik el. Nem utolsósorban éppen a koponya lehet kultusz tárgya.

17 A koponyarablás lehetőségét ezért elméletileg nem zárhatjuk ki, más kérdés, hogy nem is élhetünk vissza vele: meglétét minden esetben külön bizonyítani kell. Ügy tűnik ezek után, hogy — a rabló célzatú bolygatásoktól eltekintve — az eddigieknél sokkal több információra van szükség ahhoz, hogy a sírdúlások okait feltárjuk és általánosíthassunk belőle! Nem értünk egyet Bakay K. időrendi következtetéseivel sem. Ezek cáfolatára itt nincs helyünk. A Kisalföld avar kori kronológiájára vonatkozó nézeteinket részben a győri temető belső időrendjének kidolgozásakor, részben a tájolásról szóló tanulmányunkban körvonalaztuk — a továbbiakban is éhhez tartjuk magunkat. összefoglalva a csontok elmozdulásairól, a bolygatások részletes megfigyeléséről mondottakat, arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek további bizo50