Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Balázs P.: Győr város gazdálkodása a feudalizmus utolsó évtizedeiben
kölcsöntőkéről, a házipénztár állapotáról, a város tulajdonában levő szántóföldekről, rétekről és füzesekről, a város tulajdonában levő épületekről, a város bevételeiről és kiadásairól, a várost illető királyi bér állapotáról, a város tulajdonában lévő üres telkekről, a gyámság alatt lévő árvákról és az árvapénztárról, a céhes iparosokról (foglalkozásonként a mesterek, legények és inasok száma), végül a város jövedelmeinek alakulásáról összeállított kimutatásokat csatolták. 15 Hagyományozás vagy magszakadás útján olykor jelentős pénzösszeg, illetve ingatlan vagyon jutott a város tulajdonába. Végrendelkezés útján örökölte a város 1843-ban Bisinger József üvegesmester 85 ezer forint készpénzét és 90 ezer forintra becsült ingatlan vagyonát. A készpénz egy részéből a város óvodát, menházat és temetőkápolnát létesített, nagyobb részét és az ingatlanok jövedelmét tőkésítette. 16 A magszakadás utáni öröklés vitás esetei olykor kényes bonyodalmakba is sodorták a tanácsot. Ezek közül a legnagyobb port Szarka Dániel újvárosi polgár félmilliónyi értékű vagyona körüli „újvárosi ostrom" verte fel 1831-ben. A város a magvaszakadtan meghalt Szarka Dániel házát zár alá vette, de az elhunyt unokaöccse, Szarka János, fegyvert szegezve az őrségre kirendelt hajdúkra, elfoglalta az ingatlant. A tanács 12 hajdú bevetésével visszafoglalta az épületet, de az elhunyt komáromi rokonai hat felfegyverzett hajóslegénnyel újra birtokukba vették a házat. Végül is Steffanits József városkapitány vezetésével 24 városi hajdú és a helybeli gyalogosezred 30 katonája valóságos ostrommal foglalta el a házat. Az önkényeskedő városi tisztviselők hivatali felfüggesztése és hosszan elhúzódó — az uralkodóig is eljutó — pereskedés után a város mégis győzedelmeskedett: a tisztviselők hivatali felfüggesztését visszavonták, az újvárosi házat pedig a városnak ítélték. 17 Győr tanácsa gyakran panaszkodott a házipénztár nehéz helyzete miatt, s a város — elsősorban a regálék vonalán — a bevételek növelésére törekedett. Ezért emelte meg jelentősen a sörfőzőkre kivetett accisa összegét, s 1841-ben a mészárszéki jogért az addigi 120 forint helyett 700 forintot követelt (az összeget a céh 12 mester között osztotta meg). Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a város vezetősége nem élt a minden áron való haszonszerzés lehetőségével. Jellemző példaként említhetjük meg Gürtler Mihály (korábbi nevén Koppich Benesch) győrszigeti izraelita ajánlatát, aki a mészárszéki jogért a felemelt — s a mészárosok által még a Helytartótanácsnál is sérelmezett — 700 forint helyett 1844-ben évi 4 ezer forintot ígért a városnak. Bár az ajánlat a házipénztárra nagyon kedvező lett volna, a város azt mégsem fogadta el, mert véleménye szerint az ajánlattevő „minden pompás ígérete mellett is" a mészárosokat koldusbotra juttatja, vagy szolgaként magának alárendeli, ugyanakkor a „kárhozatos egyedáruság ... a számosokat táplálható hasznot az ipar tökéletes elnyomásával egészen magához szívja, úgy a silány, sőt rossz árut drága pénzen adván ... a concurrentia jótékonyságát megsemmisítvén az egész közönséget kénye szerént ostorozná ..." Hiába hivatkozott Gürtler arra, hogy a mészárszéki jogot Szakolcán is árverés útján adják bérbe, a város elzárkózott az^ ajánlat elfogadásától, sőt a Helytartótanácshoz fellebbező Gürtler kérelmétől ott is „elmozdíttatott". 18 Gazdasági kérdésekben az elöljáróság a Gazdasági Bizottság véleményére támaszkodott. E testület jegyzőkönyvei 1782-től kezdődnek. A bizottság elnöki tisztét a polgármester látta el, s az üléseken rajta kívül még 3—4 tanácsnok, a főügyész, a számvevő, a városi mérnök, továbbá a választóközönség első és másodszónoka, valamint több — olykor 8—9 — választópolgár vett részt. A bizottság havonta 3—4 alkalommal is ülésezett, s 1847-ben 873 ügyet tárgyalt. Általá420
