Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Balázs P.: Győr város gazdálkodása a feudalizmus utolsó évtizedeiben
der József kalmár 1350 forintot kapott. Ezen kívül a város több száz font gyertyát is vásárolt, a lámpák karbantartásáról pedig Meinert bádogos, valamint Angszter és Drobni üvegesek gondoskodtak. 1846/47-ben Győrött a kiadásokból 21 159 forintot (az összes kiadások 19,3%-át) a város alkalmazottainak fizetése emésztett fel. A város takarékos gazdálkodását mutatja, hogy ezek a kiadások a korábbi évtizedekhez viszonyítva számottevően csökkentek: a tiszti évdíjakra és bérekre kifizetett összeg évi átlaga 1822—1828 között 43 634, 1828—1834 között pedig 45 923 forint, azaz az öszszes kiadások közel 50%-a. (1834/35-ben a 104 107 forint kiadásból 52 212 forintot, azaz több mint 50%-ot fordítottak fizetésekre.) További vizsgálódást igényel, hogy a fizetésekre fordított összeget hogyan sikerült a városnak ilyen mértékben csökkentenie, hiszen a tisztviselői fizetések — amint erről még szó lesz — ugyanezen évek alatt mérsékelten emelkedtek. A városi alkalmazottak fizetése Esztergomban valamivel meghaladja a kiadások egyötödét (51 173 forintból 11 440 forint), a Győrrel csaknem azonos összegű kiadásokat elszámoló Sopron 5 ezer forinttal többet fizetett ki alkalmazottainak, mint Győr, Székesfehérvárott 30 ezer, Debrecenben 33 ezer forint az alkalmazottak fizetése. Az egyes szabad királyi városok alkalmazottainak járandóságai között jelentékeny eltérések is mutatkoztak. 1846/47-ben Esztergom, Győr és Debrecen főbb tisztviselői az alábbi évi fizetést kapták (Győrnél zárójelben az 1847. évi fizetésemelés utáni összeg) : Esztergom Győr Debrec főbíró 300 533 (600) 600 polgármester 300 533 (600) 600 tanácsnokok 433 (550) 400 főjegyző 300 516 (550) 600 levéltárnok 140 313 (340) 124 néptribun 216 (240) 300 Győrött — s nyilván más városokban is — az alkalmazottak fizetése az 1820-as évektől mérsékelten (pl. a bíróé 1820—1847 között 500-ról 600 forintra, a főjegyzőé 500-ról 550 forintra, a tanácsnokoké 300-ról 550 forintra) emelkedett. Az alacsonyabb beosztású alkalmazottak a negyvenes évek közepétől évről évre rendszeres segélyezésben részesültek. 1847-ben a város a hajdúk számának 12 fővel történő növelésének engedélyezését kérte a Helytartótanácstól — tekintettel a lakosság számának és a kereskedésnek növekedésére. 13 A város, mint kegyúr, a belvárosi plébánosnak 330, az újvárosinak 320, a szabadhegyinek 236 forint évi járandóságról gondoskodott. A tisztviselők és a tanítók özvegyeinek, illetve árváinak eltartására a város 1193 forintot (az összes kiadások 1,1%-a) folyósított. A tanácsnokok özvegyei 100—133, a rajziskola tanárának özvegye 100, a majoroki hadnagyé 50, a volt városi alkalmazottak árvái 30—40 forintot kaptak. A „terméki és bér váltság" címszó alatt a város a fertálymesterek, a toronyőrök, a rabok őrzői és egyes tanítók természetbeni járandóságainak pénzbeli megváltása fejében 1093 forintot (az összes kiadás 1,0%-a) fizetett ki. A szállásbér 2406 forintos összegének (a kiadások 2,2%-a) közel fele (1174 forint) a városban állomásozó katonaság tisztjeinek lakbére, a többit néhány városi alkalmazott lakáspénzére, az éjjeliőrök összejöveteli helyének bérére stb. fordí417
