Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Szüts T.: Győr-Sopron megye gazdasága-társadalma Fényes Elek „Magyar országnak” ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geográphiai tekintetben” című munkájában

nyozza. A nemesebb szorgalom a nagybirtokosok gazdaságát fejlődés útjára viszi, amelyet a „váltógazdaság" bevezetése — a lóhere, lucerna termesztése a hagyományos gabonaneműek mellett, az állattenyésztésben a gondosabb tartásra (istállózás formájában) való törekvés — majdnem általános elterjedése bizonyít. A váltógazdálkodás — helyesebben a kapitalizálódás irányába haladó nagybirtok — példájaként Fényes Elek a magyaróvári uradalmat mutatja be, alapos részletességgel. A „pallérozott mezei gazdálkodást, akár magát a' földmívelést, akár a' házi állatok' czélirányos nemesítését tekintsük: olly szép előmenetellel folytatja, hogy az, nem csak ezen megyének, hanem az egész hazánknak is díszére szolgál". Bizonyítékként igen sok adatot hoz fel. Többek között, hogy hajdanán a Lajta vize által elárasztott határban csatornák épültek a víz elvezetésére, a csatorna mentén pedig gyümölcsöskerteket és erdőket telepítettek, a dús legelőkről bőséges szénatermést takarítanak be a juhok és svájci tehenek téli istállózása számára, a csatornákból vízikerék segítségével vizet emelnek ki az abból elágazó „vízcsatornába", mely vízzel látja el a majort és a rétek öntözésére is szolgál, a birtok fő gazdálkodási forrása halastavakból és juhtenyésztésből származik ... stb. Az uradalomban dolgozó jobbágyok földjeiket trágyázzák. A hagyományos terményeken kívül más növény termesztésével nemigen foglalkoznak, kivéve a bükköny és a mohar termelését. Egyedülálló példát képvisel Kazimir (Sz. Albert) jobbágyainak gazdálkodása: az uraságtól — Károly főhercegtől — kapott földek fejében termésük felét be kell szolgáltatniuk. A faluban minden jobbágy 12 hold földet birtokol, melyek gazdasági felosztása követésre méltónak tűnhet. A 12 hold föld minden egyes holdjába más és más terményt vetnek. Az első holdba búza, a másodikba rozs, a harmadikba árpa, a negyedikbe zab, az ötödikbe lóhere, a hatodikba bükköny, a hetedikbe mák, a nyolcadikba bab, a kilencedikbe köles, a tizedikbe borsó-lencse, a tizenegyedikbe burgonya, a tizenkettedikbe kukorica kerül. A szántóföldi gazdálkodás mellett az uradalom jobbányai elsősorban ló- és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoznak. Az uradalomban még számos mesterember és a birtokosok által létrehozott egy-két — posztó-, tehénsajtkészítő, sör- és pálinkafőző — „fabrika" található. A kisnemesség és a jobbágyság még nem törekszik gazdálkodásának változtatására, habár a földek nagy szorgalommal való művelése szembetűnő Magyarország déli és keleti vármegyéivel történő összehasonlítás esetén. E szorgalom eredményeként a takarmányozás betört gazdálkodásukba: a földet többször szántják és az őszi vetésben fehérrépát, hajdinát termesztenek.

10 Erdők szempontjából igen változatos képet mutat a megye. Általában véve elég erdő csak a hegyes vidékeken és a folyópartokon található, ezért a fa a lakosok által igen keresett nyersanyagnak számít. Viszonylag híres erdőkkel Halászi, Rajka, Rábaköz és Sopron városához tartozó vagyonos helységek bírnak, ahol a tölgy-, nyár-, fűz- és jegenyefák nevezetesek. A szűkölködő települések így változatos módon oldják meg faszükségletük pótlását: a tóköziek tufa, a Fertő tó és Hanság körül lakók az ott található nád, sás segítségével próbálnak építő-, illetve tüzelőanyaghoz jutni.

11 A növénytermesztés mellett az állattenyésztés is igen figyelemre méltó gazdasági tevékenységformát jelent a mai Győr-Sopron megye mezőgazdaságában. A lótenyésztés fellendülését a győri lóvásároknak Nyugat-Magyarországon betöltött kiemelkedő szerepe magyarázza: a vásárokra tekintettel a lakosok nagy gondot fordítanak a lovak ápolására és a csikók nevelésére, miután nagymértékben nyereséges ezek eladása. A lótenyésztés leginkább Tóközben és Rába-