Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: Die Abmessung des Flusses Rába in der ersten Hälfte des XIX. Jahrhunderts

bályozási tervek elkészítéséhez. A következő felmérést 1860-ban Kleinrath József végezte el, aki — bár nem hivatkozik Keczkés anyagára — bizonyára ismerte a munkát, mert színes leírásában követte annak pontjait. Szinte csak behelyettesítette a 30 évvel későbbi állapotnak megfelelő vízrajzi adatokat a Keczkés által kidolgozott sémába. Jobban részletezte a mellékfolyók állapotát, a Rába szakaszonkénti esésviszonyait, de a főbb pontokat tekintve vízrajzi adatai megegyeznek Keczkés eredményeivel.

85 Űjházy János 1873-ban készített szabályozási tervében szintén felhasználta Keczkés adatait, és kiindulási alapnak tekintette azokat a végleges szabályozási tervek készítője, Meiszner Ernő is.

86 Maga a Keczkés-féle szabályozási terv időközben vesztett aktualitásából. A vízimalmok felett eljárt az idő, és így a malomcsatorna a XIX. század második felében szükségtelenné vált. Ugyanakkor új igények is jelentkeztek a belvízlevezetés, később pedig az öntözés terén. Az 1833-as javaslat és a szabályozás között fél évszázad telt el ; és a bekövetkezett gazdasági, társadalmi és technikai fejlődés megváltoztatta a folyószabályozás feltételeit. Főbb pontjaiban azonban Keczkés elképzelései e tekintetben is megvalósultak. Kevés vidéke van az országnak, ahol az ember természetátalakító tevékenysége oly mértékben érződnék, mint a Rába és a vele összefüggő folyók vidékén. A folyók szabályozása, a Hanság lecsapolása következtében a terület vízrajzi képe a 150 évvel ezelőtti állapothoz képest alapjaiban megváltozott. Az itt élő megyei földmérők, a hivatalokból kiküldött mérnökök és a munka első rendszerezését elvégző Keczkés Károly érdeme az, hogy a Rába-vízrendszer jellemző adatait a szabályozás előtti helyzetnek megfelelően foglalták össze, és így munkájukkal nemcsak a szabályozás sikeréhez járultak hozzá, hanem térképeikben és a hozzájuk kapcsolódó leírásokban az ország egyik legérdekesebb vidékének ősi vízrajzát őrizték meg. Dóka Klára DIE ABMESSUNG DES FLUSSES RÁBA IN DER ERSTEN HÄLFTE DES XIX. JAHRHUNDERTS Der Fluss Rába (Raab) hat mit den Hochwässern in der Vergangenheit, sowie in der Gegenwart den Bewohnern der Umgegend viele Sorgen bereitet. Da auf sienen Ufern fruchtbare Ackerfelder liegen, hatte der Schutz gegen das Hochwasser seit Jahrhunderten die Vorsitzenden des Komitates und die Einwohner beschäftigt. In der ersten Hälfte des XIX. Jahrhunderts wurde es allmählich klar, dass mit unsystematisch gebauten Dämmen und mit der fallweise vollzogenen Reinigung des Flussbettes die sich jährlich erneuernde Gefahr nicht vorzubeugen sei. Diese Probleme könnten nur mit der Regulierung gelöst werden. In den Jahren 1762 und 1786 wurde die Regulierung schon vorgeschlagen. Die Bedingung der Vorbereitung von begründeten Regulierungsplänen bestand aus dem Vorhandensein von detaillierten Flusskarten. Die ersten Landkarten der Umgegend des Flusses Raab sind in der zweiten Hälfte des XVIII. Jahrhunderts entstanden. (Die erste Landkarte wurde im Jahre 1761 von András Fritsch verfertigt.) Diese Landkarten haben in hydrographischer Hinsicht nicht viel zu sagen, sind aber zur Kenntnis des Lebens und der Wirtschaft der an den Fluss angesiedelten Bewohner sehr bemerkenswert und interessant. Bis zum Ende des XVIII. Jahrhunderts sind blos Situationspläne entstanden. Zur Nivellierung und zu den horizontalen und vertikalen Profilaufnahmen waren die Bedingungen noch nicht gegeben. In Ungarn wurde die Nivellierung das erste mal bei den Kanalbauten am Ende des XVIII. Jahrhunderts verwendet. In den späteren Jahrzehnten wurden die kritischen Abschnitte der Flüsse bei der Regulierung nivelliert. In den 1820-er Jahren strebte man die hydrographischen Aufnahmen in ganzer Länge der Flüsse an. Die für die Arbeit nötigen Instrumente wurden von der Wiener Firma „Voigt376