Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Dóka K.: A Rába felmérése a XIX. század első felében

gelye a folyó tükrét ábrázoló vízszintes vonal, amelyen kis lépcsők jelölik a malmok helyét. A hossz-szelvényekre felírták a meder mélységét, a szintezett alappontok számát, a bal parton mért eredményeket, azonban tényleges szintkülönbségeket nem tudták megfelelően ábrázolni. A Vas megyei hossz-szelvényen a víz felszínét — a vízszintestől kb. 15°-os szögben elhajló vonal jelenti, de ez sem felel meg a valóságnak. Vas megyében 39, Sopronban 13, Győrben 7 térképlap készült a hossz- és keresztszelvényekről. A térképanyagot a már említett szintezési jegyzőkönyvek, valamint a vízszint emelkedéséről és eséséről vezetett naplók, és az utasításban előírt szöveges beszámolók egészítik ki.

62 A Rába felmérése — színvonalát tekintve — sajátos helyet foglal el a korai szintezési munkák között. Érdekessége az, hogy a munkát különböző megyékben élő mérnökök végezték, akik a helyi sajátosságok feltüntetésére igen nagy gondot tudtak fordítani, amit a szép kivitelű, részletes helyszínrajzok is mutatnak. Igen sok mérést végeztek el, különösen Győr és Sopron megyében, ahol az alappontokon vagy a parton 50 méterenként kitűzték a lécet. Ezek a vidéki mérnökök azonban korábban nem vettek részt nagyobb folyók felmérésében, ezért műszaki tapasztalatuk nem volt elegendő a munka maradéktalan végrehajtásához. A felmérés anyagát 1830-ban kapta meg a helytartótanács és az építési igazgatóság. Az elkövetett hibákra már ők felhívták a figyelmet. Egyik probléma a hasonlítősík önkényes felvétele volt. Elképzeléseik szerint a hasonlítósíkot a vizsgált terület legmagasabb pontjára kívánták helyezni, és mérés alkalmával a számokkal megjelölt alappontok — és a bemért partok — hasonlítósík alatti mélységét határozták meg. Azonban a Győr és Sopron megyei mérnök áltál kijelölt nicki gát koronájánál a Vas megyei partok magasabban feküdtek. Hogy azonos módszerekkel dolgozhassanak, szükségessé vált, hogy Vas megyében is felvegyenek egy hasonlítósíkot, az itteni szakasz legmagasabb pontján. Probléma volt a Vas és Sopron megyei térképek összekapcsolásával is. A Rábatoroknál kijelölt Sopron megyei fix pontra nem esett Vas megye irányából szintezett alappont. A hossz-szelvények teljesen elfogadhatatlanok voltak. Az építési igazgatóság hiányolta azt is, hogy a folyó sebességét nem mérték meg, és így a beadott anyag nem volt alkalmas a vízhozam kiszámítására.

63 Egyéves huzavona után a helytartótanács Keczkés Károly

64 hajózási mérnököt bízta meg az anyag revíziójával, és a szabályozási terv elkészítésével. A tervet ki kellett terjeszteni a Rábcára, Fertőre és a Hanságra is. A felméréssel kapcsolatos problémákért az építési igazgatóság minden felelősséget a megyei mérnökökre hárított: ők nem tartották be a kiadott utasítást. A munkáért járó napidíjak kifizetésének ügye is évekig elhúzódott.

65 Az anyag revíziója alkalmával a megyei mérnökök Keczkés rendelkezésére álltak. Wagner Mihály 40, Király György 55, Vas megye két mérnöke 47 napot töltött Keczkés mellett. Ezúttal bekapcsolódott a munkába a Mosón megyei földmérő is. Keczkés először ellenőrizte a megyei földmérők által használt műszereket, majd azok jegyzőkönyvbe foglalt mérési eredményeit. A helyszínrajzon, a folyó bal partján — a korábbi alappontoknál távolabb — felvett egy új alapvonalat. Itt a pontok számozását az országhatárnál kezdte, a nicki gátnál lévő 0 pontra a 759. szám került, majd Győrnél a számozás 1200-zal ért véget. Ezek a pontok éppen 100 öl (= 189 m) távolságban voltak egymástól. Azonban kiderült, hogy a megyei mérnökök eredményei pontosak, ezért nem került sor újabb szintezésre. Megmérte viszont a folyó sebességét, megállapította a meder alapterületét, pontosan felmérte a malmok adatait, majd saját és a megyei mérnökök 362