Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

H. Kolba J.: Gótikus kelyhek a győri székesegyházban

nek. A sodronyszálak leheletvékony szálai, a virágok változatos formavilága erdélyi ötvösműhelyre mutat, hiszen innen került Győrbe. Mivel Várad közelében a kolozsvári ötvösök műhelyeiben virágzó kézműipar alakult ki a XV. században,

9 a sodronyzománcot művészi tökélyre emelő ötvösök egyik központja lehetett. Itt feltételezzük a Telegdi kehely korai részeinek készítését. Talán ugyanitt végeztette 150 év múlva Telegdi Borbála a restauráltatást is. A kehely pontosan illik az erdélyi emlékek körébe. Két meglepően azonos analógiát kell először említenünk: Mihalik Sándor zománckönyvében

10 közli a ma az NDK-ban, Ehrenfriedersdorfban őrzött kehely talpát. A talpon levő vésett három kép hasonlósága meglepő: a mondatszalagos térdeplő angyal és az azonos fogalmazású Mária képe tökéletes azonosságot mutatnak. Biztosan ugyanaz a kéz, egyazon műhelyben véste a két-két lemezt.

11 A transzlucid zománc és az alatta levő virágmező szintén hasonló. A győri kehely virágjainak formái a szokottnál sokkal változatosabbak. Azonos színekkel, virágokkal díszített kis remek az MNM ismeretlen, de erdélyinek tartott nódusza.

12 Olyan hasonló az alapszín, a fémszálak finomsága, a virágok változatos formái, hogy ismét egyazon műhelyre gondolok. Ha többet tudnánk a nóduszról, egyazon kehely részeinek vélhetnénk. A fentieken kívül számos párhuzam köthető a győri kehelyhez. Elsők közt említjük a pozsonyi dóm sodronyzománcos kelyhét: azonos formájú szegfűk és négyszögletes szirmú virágok,

13 — egyébként Telegdi János püspök ajándéka, aki Borbálának nagybátyja volt. A Nemzeti Múzeum Nyári címeres XV. századi kelyhén csepp alakú lemezeken vésett szenteket és címert, kuppakosarán vastagabb sodronyokkal a Telegdi kehelyéhez hasonló zománcos lemezeket találunk. (A másik három lemez szintén vésett szentekkel díszített).

14 Hasonló az erdélyi anyagban a szegfűk formája, pl. a bogácsi,

15 a szászivánfalvai

16 és a muzsnai

17 kelyheken, valamint a szatmári kehely talp- és kosárdíszein.

18 Az erdélyi nádosi

19 kehely cseppszirmos margarétái is említhetők. A győri kehely tehát nem áll egyedül a magyar anyagban. A vésett lemezek, valamint a sodronyzománc még igen nagy gondosságai elkészített virágai alapján a XV. század közepére, legfeljebb az 1450 körüli évekre keltezzük és a kolozsvári ötvösök remekművének feltételezzük. A címer feloldása pedig a végső feleletet is megadhatja. 2. Csupor Demeter kelyhe

20 (5. kép.) Aranyozott ezüst. Hatkaréjos, talpán fél cm-es peremen függőleges, áttört, négykaréjos mérmű. Erre támaszkodik a talp sima lemeze. Az éleken sodronyok, a karéjokon reneszánsz öntött minta ismétlődik, (6. kép,) hosszú indán lefelé nagyobbodó levelek szimmetrikus, oldalt hajló bimbókkal. A talp alján, a karéjok közepén és a szűkülő száránál 6—6 nyílás látszik, eredetileg tehát más lemezek voltak a karéjokra felerősítve, mint a maiak (valószínűleg zománcdíszítéssel). Ez az öntvénysor kissé későbbi, a 16. század elején kerülhetett a talpra. A szárgyűrű az alsó két borda felett fogazott pártával készült. Hat oldalán sötétkék zománcos mélyített alapon majuszkulákkal írt felirat: „MARIA", és szív alakú leveles ágon négyszirmú virág. A nódusz lapított pogácsa alakú. Alul kézzel domborított, hegyes és éles levelek. Fent (7. kép) 6 csepp alakú, öntött sodronykeretben ugyanolyan kék alapon különféle virágdíszek: két lemezen levelek, indákkal, kétszer „S" alakú száron 2—2 virág, majd lépcsőzetesen le315