Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Timaffy L.: Von der Familienwirtschaft zur sozialistischen Gemeinschaft. III.
Fontos módszeres feladatnak tartottam vizsgált családjaim minden anyagának pontos lejegyzését, élményeik rögzítését, mert ez a néprajzi módszer teszi munkánkat életszerűvé. Ugyanilyen fontos a társadalmi szemlélet. Családjaimat mindig úgy válogattam össze, hogy minden paraszti réteg képviselve legyen bennük, a nagygazdától a közép- és kisparasztig, zsellér- és cselédcsaládokig. Hasonlóan szükséges volt tanulmányom második részében az összefüggések megmutatása, hogy a társadalmi átalakulás hogyan járt együtt a földművelés fejlődésével, a nyomásos gazdálkodástól a korszerű forgórendszer kialakulásáig, a régi, hagyományos munkaeszközök után a gépesítésig. Hasonlóképpen: hogyan hatott rá az állattartás fejlődése a régi félszilaj tartástól az istállózásig, a mai korszerű tenyésztési, takarmányozási eljárásokig. Együtt fejlődött vele a népi közlekedés a gyalogos és kocsis piacozástól a teherautókig, buszjáratokig, vagy a település, építkezés a régi sövényfalú kunyhótól a mai összkomfortos lakóházakig és a korszerű bútorokig, háztartási gépekig. Mindezt egybevetve kutatásaimat a legrégibb, még elérhető életformából kiindulva a mai napig, a mi korunk eredményeiig folytattam. Ez a vizsgálódási mód vezetett el a még következő feladatig, a munkássá válás nagy társadalmi folyamatának rögzítéséig. A parasztság átrétegződése a régi nagycsaládi közösségből egy egyéni életszakasz után a szocialista közösségbe és a munkásosztályba, szemünk előtt lejátszódó folyamat. Ezzel parasztságunk ma, a szocialista társadalomban is csak évezredes történelmi hivatását teljesíti: kimeríthetetlen erőforrása, utánpótlása a magyar társadalomnak — értelmiségnek, munkásosztálynak egyaránt. Timaffy László VON DER FAMILIENWIRTSCHAFT ZUR SOZIALISTISCHEN GEMEINSCHAFT. III. Ich habe im XVI — XVII. Jahrgang des „Arrabona" die Ergebnisse der, mit ethnographischer Methode analysierten gesellschaftlichen Umschichtung des Bauernstandes auf dem Kleinen-Alföld schon vorgeführt. Die gänzliche Umschichtung des Bauernstandes von der alten, grossfamiliären Lebensform in die sozialistische Gemeinschaft — mit einem individuell gesinnten Lebensabschnitt dazwischen — konnte anhand des Lebens von meiner bejahrten DatenmálJteilenn beimessen werden. All dies stand mit der Wandlung der dörflichen Lebensform im Zusammenklang. Mit dem Enststehen der neuen Gesellschafit der heutigen sozialistischen Gemeinden ist aber das Prozess der bäuerlichen Umschichtung noch nicht beendet. Die Umströmung der bäuerlichen Schichten in die Arbeiterklasse spielt sich vor unseren Augen ab. Den gesellschaftlichen Vorgang vom Arbeiterwerden können wir jetzt im wahren Leben folgen. Wir können nach Auswertung der, anhand von Fragebögen getriebenen ausführlichen Forschungen behaupten, dass die Uimsdhiohtung des Beuernsitandes in die Arbeiterklasse also das Arbeiterwerden ein sehr vielschichtiger Vorgang sei. Am Anfang erweist sich die alte dörfliche Lebensform, als die stärkere, und das gleichzeitige Standhalten im Betrieb und zu Hause zwingt einen schweren Kraftaufwand an. Die achtstündige Arbeitszeit im Betrieb, und die vier-fünfstündige Landarbeit nach einer Reise von zwei-, drei Stunden bedeuten insgesamt eine schwere physische Belastung von 14—16 Stunden. Man fühlt sich später nach Anwachsen der Übung und des Fachwissens enger seiner Arbeitsstätte angebunden und infolgedessen werden die alten, heimischen Verbindungen aufgelöst. Dies führt bei einigen zum Aufgeben der individuellen Hauswirtschaft, bei anderen zur Umsiedlung in die Stadt. Die junge Generation hat den kürzesten Weg, sie sind der Landarbeit abgeneigt, eignen sich einen Fach an und werden auf dieser Weise in die Arbeiterklasse eingeschmolzen. 310
