Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Sergő E.: A döri kerámia. II.

Régi böjti eledelként ismerték a csíráztatással édesített csíramáiét. Ennek a Dunántúlon rendkívül elterjedt ételfélének volt az edénye a szaladostepsi, melynek Győr megyében csiripiszli, Sopron megyében (Rábapatona, Kóny) szalados a neve, Csikvándon pl. maszkerként ismerték. A szaladostepsiben nemcsak ezt az egy ételfajtát készítették, hanem pl. rétesfélét, kalácsot is sütöttek benne. Igen sok szaladostepsit vásároltak a régi győri sütőasszonyok, mert a tepsivel együtt árusították az ételt is. (A csiripiszlit megsütötték a tepsiben, azután a győri volt Tejfölös közben edényestül árusították; a vásárlók pedig később felhasználták újból, pl. rétes sütéséhez.) A köcsögök közül a zománcosat elsősorban városon keresték; a falusiak számára az drága volt. A vörös döri köcsögöt Győr környékén szerették, míg a hosszabb nyakút Pápa környékére vitték. A fekete edényeket — mint már korábban említettük — a második világháborúig a csornai ortodox zsidók vásárolták a húsvéti ünnepekre. Másodszor már nem használták, így évente újat vásároltak. Más helységekbe áttelepült döri fazekasok 1. Csorna Két fazekascsalád egy-egy tagja került el Dörből Csornára: Völcsey Sándor és Szabó János. Völcsey Sándor Csorna központjában bérelt magának házat, abban rendezte be műhelyét. Inasként Dörben az általunk ismert Völcsey Lajos édesapjánál, Völcsey Sándornál tanult. A Csornán élő Völcsey Sándor nem fordított már olyan nagy gondot a föld előkészítésére, az egyes tárgyak kidolgozására. Leginkább azokat a tárgyakat készítette, amelyeket a hetipiacon legjobban kerestek, amelyekkel nagyobb üzletet tudott lebonyolítani. A gyűjtés idején leginkább virágcserepet és annak tálcáját készítette igen nagy számban. Egy-egy vásárra azonban természetesen készített köcsögöket, korsót, csirkeitatót, de általában csak vörös edényt. Olyant, amiből gyorsan pénzt látott, minél kisebb befektetéssel. Ezért a tulajdonságáért és azért, hogy a „fődet nem válogattya meg, egyformát használ tejes fazoknak, korsónak, virágcserépnek", nincs nagy becsülete a döri fazekasok előtt. Völcsey Sándorból éppen az a jó fazekastulajdonság hiányzik, ami a döriekben megvan: a kísérletező, tervezgető bátorság. Ha nem is mindig fizetődik ki az új edény bevezetése vagy kikísérletezése, azért próbálkoztak mindig új fajtával. Ezt azonban a csornai Völcsey Sándor nem tette meg. A másik Csornára szakadt fazekas, Szabó János gyűjtésünk idején már ágyban fekvő beteg ember volt, a mesterséggel felhagyott. Lányai őrizték meg egy-egy szép készítményét. Szabó János — Völcsey Sándorral ellentétben — még idős korában is kezdeményezőkészségű volt. Egy-egy szép darabot hajlandó volt szinte lemásolni, kikísérletezni. Szabó János legszebb darabjai azok, amelyeket fehér alapozásra kékkel írókázott. Bizonyos mértékig a tüskevári edények nagyrózsás mintáira emlékeztetnek azok a díszedények, amelyeket Szabó Jánosnál találtunk, azonban apróbb, szebben kidolgozott díszítéseket használt. Az edényeket többnyire lányai díszítették könnyed mintákkal. Szabó János munkái közül nagyon szépeket találtunk Győrött, Czigány Béla magángyűjteményében. Szabó János volt Csornán az utolsó ipartestületi elnök és tőle tudtuk meg a Csornai Vegyescéh ládájának hollétét és annak tartalmát. 271