Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Sergő E.: A döri kerámia. II.

23. ábra. Tetőcsúcs. XJM 51.13.1. A testes madarat ábrázoló sipulómadár kedves gyerekjáték; maga a mester is játszik vele egy kicsit, amikor készíti. A madár testét korongon készíti el, majd több darabból állítja össze: külön készül a sipulója, a feje, a talpa. A madár hátán lyukakat vág, ezen keresztül töltenek vizet az üregbe. Fehér alapfestésen néhány barna, zöld mázas ecsetvonással próbálja a madár naturalisztikus ábrázolását elérni. A gyerekek különböző madárhangokat tudnak kicsalni a játékból. Búcsúba, vásárba menet nem tud elegendő mennyiséget készíteni, több is elkelne belőle. Ismeretlen mesterek munkái Az a néhány döri edény, amelyet a győri Xántus János Múzeum számára gyűjtöttünk, arra enged következtetni, hogy a régebbi mesterek nagyobb technikai felkészültséggel, fejlettebb esztétikai érzékkel és több családi segítséggel dolgozták, mint az 1950-es években. Ezek közül példának emelhetünk ki néhányat, így pl. egy szép vonalú, finom zöld mázas (23. ábra) tetőcsúcsot. Ilyen finom mázzal Dörben már nem találkoztunk. Hasonlóképpen sokkal finomabb mázú, sokkal arányosabb, szebb vonalú egy régebben készült váza is. Ezt a vázát a néhai mester a templom számára készítette; kívül-belül fehér engobe-os, belül fehér, kívül zöld mázas (25. ábra). A plébánián kapott felvilágosítás szerint az 1880-as években készíthették. Mai szóhasználattal kásástálnak nevezhetnénk azt a tálat (24. ábra), amely ugyancsak a Xántus János Múzeum gyűjteményében található. Ennek máza az idők folyamán erősen megkopott, de még így is megállapítható, hogy mestere finom mázat használt készítésekor. Díszítésénél pedig olyan könnyed vonalvezetést látunk, amilyent döri gyűjtésünkkor már sehol sem találtunk. A gurgulával készített zöld mázas minta kedves, üde színfolt a sok nehézkes mintájú újabb döri edény között. Nagy kár, hogy a mai fazekasok ezt a szép díszítésmódot már nem tudják folytatni. 267 24. ábra. Régi tál. XJM 51.16.1.