Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Sergő E.: A döri kerámia. II.

A kistányérokat a fazekas föcsögetőkefével díszítette. A tányérok mindegyikén igen kezdetleges leveles, száras virágdíszítést találunk. A kásástálon hasonló díszítés látható. A köcsögön és a sajtosfazékon osztott, széles csíkdíszítés van. A sajtosfazék fedőjét a fazekas nádmérték szerint készíti; egy nádszállal méri meg a fazék szájának átmérőjét. A lábas mentőszéllel készült. A mentőszélnek két magyarázata is van. Az egyik technológiai: a kihajtott, befelé homorú szélű edény nem pattan meg olyan könnyen az égetés közben, másrészt főzés közben nem fut ki olyan gyorsan belőle az étel. A lábasnak két nyújtott, ragasztott füle van, alsó illesztésénél egy ujjbenyomással felerősítve. A kiskorsókon a bögyöge alatt gurgulával (íróka) írott csíkok vannak, amelyek fölé leveles, száras virágdíszítés került. A kiskorsó szerkezeti elemei megegyeznek a nagykorsóéval, azonban a kisebb edényen ezek a részletek aránytalanul nagynak tűnnek. A szájasnak kihajtott, háromszorosan megtört élű széle van, fülén pedig csöcse. Díszítése nagyon hasonlít a kiskorsóéra azzal a különbséggel, hogy a szájasnak a nyakán is van függőlegesen húzott, hullámvonalakból készült díszítés. Ez a minta is fehér földfestékkel, gurgulával írott. A vidék egyik érdekes edényformája az ikeredény vagy párospohár. Díszítése ugyanaz, mint pl. a csávái korsóé (1.: Arrabona 14. p. 213., 36. ábra): írókával készült, nagyolt virágminta. A boros- és a vizeskancsónak egyaránt gömbölü széle van. Díszítőmotívumuk a már ismert csíkokból, hullámvonalakból, levelekből, virágokból készült, amelyeket még a kancsókon pettyekkel is megtoldott a mester. 4. Mázatlan külsejű edények A belül mázas, kívül mázatlan edények között elsősorban a köcsögöt és a poharat (1.: Arrabona 14. p. 216., 38. ábra) kell megemlítenünk. Ezeknek a díszítése is a jellegzetes fehér földfestékes, osztott mintás, széles csíkozás, amelyet a nyak feletti hullámvonal egészít ki. A döri köcsög akár füles, akár fületlen, belül mindig barna mázzal van megöntve. Ebbe a csoportba tartozik még a teljesen festett dísz nélküli, belül barna mázas lábas és az újabb eredetű dunctos is. A másik régi edényformánk a parasztfazék. Ennek annyagát még a századforduló idejében is samottal keverték, hogy teljesen tűzálló legyen. Az első világháború óta a fazekasok nem jutottak samotthoz, így csak saját agyagot használtak fazéknak is. A tüzelőszerkezet változása következtében már nincs is olyan nagy szükség arra, hogy a fazék tűzálló legyen. Funkciója is megváltozott, tulajdonképpen inkább lekvárt tartanak benne, semmint főznek. Széle kihajtott, ún. parasztszél, egyfülű, karcolt csíkos, belül barna mázas. A must forrásakor alkalmazott kotyogó (9. ábra). A nagyméretű tölcsér kihajtott széle és a belső vízszintes felület barna mázas, másutt mázatlan. A tárgyalt félkész, egyszer égetett cserepek, valamint a félig mázas edények átvezetnek bennünket a legszebb fazekasproduktumokhoz, a mázas cserépedényekhez. 261