Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Sergő E.: A döri kerámia. II.

A szájas testes formájú vizeskanta, kihajtott széllel. Gömbölyű fülén csöcscsel, a fülével átellenes oldalán kiöntővel. A mezei munkáknál használt vízszállító edény oldala csiszolással díszített. A fületlen, fekete köcsög volt valamikor a döri fazekasok legkeresettebb árucikke. "Völcsey Lajos szavai szerint az 1900-as években volt olyan döri fazekas is, aki nem készített egyebet egy-egy vásárra, mint fületlen, fekete köcsögöt. A szaladostepsi a jellegzetes dunántúli böjti eledel sütéséhez használt lapos, kihajló szélű, kerek tepsi. Fekete és vörös edényként is készítették. Ezeknek az edényeknek díszítése a kaviccsal történő csiszolás, amelytől az égetés után jellegzetes fényt kap. (L.: Arrabona 14. p. 213. 35. ábra.) A fekete melence egyenes oldalú nagy tál, széles gömbölyű, átellenes oldalain egy-egy nagy, gömbölyű füllel. Oldalán csiszolt díszítéssel. (L. : Arrabona 14. p. 213. 37. ábra.) A födő (22. ábra) teteje lapos, egy széles, lapos füllel áthidalt, a fül két végén három-három ujjbenyomásos díszítésű. Széle lapos, hogy jobban megálljon a vasfazékon; neve is vasfazokra való födő. A másik fajta födő a puppos födő, tetején gomb van, díszítése bekarcolt csík és hullámvonal. A csibeitató volt az az edényfajta, amelyek fekete színben legtovább keresettek a piacon. Formája országszerte általános. A fekete tányér általában megrendelésre készült dísztárgy. Formája is inkább félgömbre emlékeztet, mint tányérra. Széle gömbölyű szél. Közepére módiival virágot formált a fazekas. A döri fazekasok háromféle módon készítettek még a századforduló idején is kályhaszemeket: feketét, vöröset és zöld mázasat. Fiatalabb korában kályharakással is foglalkozott Völcsey Lajos; gyűjtésünk idején azonban ilyen munkát már nem vállalt. Kérésünkre azonban mégis készített a Budapesti Történeti Múzeum megrendelésére egy kályhához szükséges anyagot: fekete kályhaszemeket, sarokszemeket, párkányokat és léceket. Ezt a kályhát a kiállításban fel is rakta. 2. Vörös edények (egyszer égetett edény) Az edény készítésének folyamán a fonnyasztás tulajdonképpen a vörös edény kiégetése. így készül az az edénycsoport, amely a fonnyasztással teljesen készen is van: eladásra kész áru. — Ezenkívül természetesen ilyenkor égeti ki azokat az edényeket is, amelyeket mázolás után még egyszer mázzal együtt kiéget. Az egyszer égetett, azaz vörös edények a következők : korsó, kiskorsó, szájas, szalados, melence, födő, csibeitató, persely, virágcserép és alja. A korsókról a korábbi dolgozatban már részletesen szóltunk. A döri vagy bugyogakorsó a zörgős, csöcsös és szűrős vizeskorsó. (L. : Arrabona 14. p. 213. 36. ábra.) A melence magas falú, két oldalán egy-egy szakállas füllel ellátott nagy edény. Konyhában mosogatóként használták. Díszítése csak a kaviccsal történt csiszolás volt. (L. : Arrabona 14. p. 213., 47. ábra.) Vasfazokra való födő. A vörös födök ún. gombosfödők. Mindegyiknek a te258