Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Különlegességnek számított a kék és piros szegélyű fejkendő, amely csak Sükösdön volt divatos. A körül koszorús kötőt a kalocsaiak napjainkban is viselik, 2—3—4 keskenyebb, szélesebb koszorúval. A rumburgi kötő Kiskőrös, Dunapataj, Solt aszszonyainak viseletéhez tartozott. Kiskőrösön és Gyönkön a lila habos kötény is használatos volt, ezt metiles kezeléssel tudták előállítani. Meszes mester a környék hímzéseinek megfigyelése alapján készített mintafákat a koszorús kötények díszítéséhez, tarkázásához. A motívumot egy géppel tűzött koszorús kötőről rajzolta le, ültette át kékfestőnyomó dúcra. Ágyhuzat sárga-zöld színben, „csiri-csáré" famintákkal készült lángszínben, mángorlatlanul, főleg Hartán és Dunapatajon kedvelték. Ágyterítőnek, heverőre, gangon és istállóban béresek és pusztaiak használták csíkos mintázattal. Abroszt is készítettek rendszeresen, amit Úszód, Foktő környékén duplaszéles anyagból állítottak elő. Batyuzóruhának használták, ebbe kötötték bele a háton hordott kisgyermeket is. Kékfestő inget gépész, fűtő, kovács, festő viselt sima és apró mintás kivitelben. — Zsebkendő nem volt használatos kékfestőből. Férjhezmenetel után fekete habos perkálruhát vettek maguknak a hajósiak gyászruhának, ebben is temették el őket. 1945-ig általános szokás volt ez, ma már csak időseknél találni meg a viseletét. Hajós (1955. özv. Erdős Emiiné 73 éves. Hajós 567, Temető utca.) A községben Erharth Adolf alapított műhelyt 1848-ban. Fia, Emil 1908ban magyarosított Erdősre, örököse Ferenc fia volt, aki 1938-ban szüntette be a munkát. A műhely két kupával dolgozott. Erdős Ferenc is a kékfestést tanulta Kecskeméten Kindtnernél 1918—21 között, de önálló nem lett, a kalocsai KTSZ-ben dolgozik. Vásárra csak pár helyre jártak: Baja, Kalocsa, Jánoshalma. — Kecelre már ritkábban, Kiskőrösre pedig csak elvétve. Nemzetiségek szerint más-más színű minta volt használatos, de az azonosságok is gyakoriak voltak: magyar és rác népeknél a zöld-sárga-fehér, kék, a németeknél a fehér, kék változat volt a gyakoribb. A magyar és a rác apróbb és keskeny csíkos mintázatú ruhát viselt, ami a németeknél egyáltalán nem volt kelendő, hanem csak az apró mintás. Nagy mintákkal inkább csak a lepedőfélének, nyáron heverőágyra, ágyterítőnek valót tarkázták. A dusnokiak még 1945 után is vették. A magyarok ritkán használták. Szoknyára is nyomtak koszorút; főleg a magyarok kedvelték széles és keskeny együttes mintával, sárga-zöld vagy fehér-kék összeállításban. A dusnokiak a keskeny koszorúsat viselték szoknyának és köténynek is. A férfiak inget, gatyát nem hordtak kékfestőből. „Hajóson csak 4—5 éve hordanak világos ruhákat, azelőtt még a fiatalok is sötét színűekben jártak. Az idetelepített felvidékiektől és Baranya megyeiektől vették át és megszokták a világos viseletet. Gyári áruból készítik a bő szoknyájukat. Régen derékig érő szűk blúz volt, most hosszú, berakott derekú. Akkor már messziről megismerték viseletükről, ma nem olyan könnyen." 243