Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Sárga festék. Egy kevés Oráncs gelb és Krön gelb. Zöld festék fű szín. Egy kevés ultramarin blau és Krön gelb firnisz, szeketin, terpentin és Darnlack jön mindegyikhez kevervel és kész az olaj festék." Az olajfestékek készítése tarkázás előtt történt. A porfestékeket festékőrlőn átdarálták, majd átdörzsölték márványlapon. A lenolaj és damárlakk a fényét adta a festéknek, a szekatin és a vékony terpentin pedig a szárítást segítette elő. Fehérváron 1860—80 körül egy „majom asztaltársaság" alakult, melynek iparosok voltak a tagjai. Majmokat ábrázoló mintafákat készíttetett a Felmayergyár, és ezekkel mintázták meg az asztalterítőket. Egyszer körmenetet rendezett az asztaltársaság a szőlőhegyen, borral kínálták a szembejövőket. Másnap jégverés volt a szőlőben. A körmenet tagjait agyon akarták verni a károsultak, mert az ő istentelen cselekedetük következményének tartották a jégverést. Tolna megyében a parasztasszonyok egy hatosért vettek egy szekter blauvasszert a kékfestőnél. Ez kimerült küpasűrű volt, amit otthon redukáltak marhatrágyával és búzakorpával. Erjedés után igen szép kéket festettek vele melegen. „Blaufarb"-nak nevezték. A vizet marhavizelet helyettesítette. (Montskó Ferenc, 1955.) Esztergom (Huray Imre 47 éves. Széchenyi tér 181.) Kalmár Antalné 63 éves. 1910-től volt eladó a Farkas-cég üzleteiben. A városban a Matus-műhely volt az idősebb, de kisebb kapacitású. Farkas Tivadar az 1860-as években tett vándorútja idején egy kis receptkönyvet állított össze (1865), melyben a meleg színes festés és a kékfestés fedőmasszájának, az ún. pap-nak az eljárásait, összetételét jegyezte fel. 1879-ben alapított műhelyt, Matus lányt vett feleségül. A családi kapcsolat 1921-ben a két műhely társulásához vezetett. 1923-ban a Romberg-céggel (Dornbirn) léptek szövetségre és kezdték építeni a kékfestő gyárat. 1931-ben a Romberg-cég átvette az egész üzemet, kifizette a társakat. Az üzem a textilgyártás, sportszer-előállítás irányába tolódott el. — A régi kis műhelyekben azért még némi mángorlatlan árut is állítottak elő. Vásári körzetük a Duna két partjára terjedt ki: Párkány, Balassagyarmat, Nagysalló, Léva, Ipolyság, Szentkereszt, Zseliz, Bátorkesz, Szálka, Bajna. Szállítottak azonban erdélyi viszonteladóknak is. Vásárra ketten-hárman jártak az asszonyok, de ott volt Farkas mester és a kocsis is. Amíg a férfiak felállították a sátrat, addig a fehérnép a várossal ismerkedett, vásár után pedig mentek a cukrászdába, kávéházba. — „A vevők között mindig volt egy, aki irányította a falut, amit az vett, a többi is ment utána. Nagysallóban Csekei néni volt a mi emberünk, ahová az ment, ott vett a többi. Ezt a szerepet a lánya és unokája is átvette. De mire a Julcsára (unoka) került a sor, addigra már a csehekhez tartoztak. A lánya mindig jött vele, később annak a szavára is adtak." A lángszín, „Kupfrig" anyagokat (indigóban túlfestett áru) Léván és Nagysallóban kedvelték nagyon. Viselet közben igen fogott, csupa feketék voltak tőle az asszonyok. „Még az ágyneműjük is lángszínből készült apróbb mintákkal", pl. csigással. A lángszínű, vörnyeges alapú perkálkendőket oranzs virággal a Garam-völgyi szlovákok és magyarok egyaránt viselték, mattra vasalva, mángorlatlan kivitelben. » 225