Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony
Bonyhád (1959. Deckert Károly 57 éves kék- és kelmefestő.) Nagyapja 1871-ben alapított műhelyt Tevelen. Fia, Heinrich 1901-ben lett önálló Bonyhádon két kupával. Adatközlőnk már érettségizett, de kitanulta a kékfestést, majd Pesten a vegytisztító szakmában dolgozott. Később Bajorországban vegyipari technikumot végzett. Innen gyárhoz került művezetőnek, éppen kékfestőismeretei révén. Apja az 1920-as években elsők között volt, akik a pécsi Sophiane gépgyár hengernyomó gépeivel kísérletet tett a folyamatos és gyors termelés bevezetésére, viszonylag kis befektetéssel. Hasonló gép került Miskolcra és Gyulára is. Sajnos a mintahengerek pontatlansága miatt nem vált be a konstrukció. Deckert Károly Bajorországból hívott formakészítőt, aki hét hónap alatt 27 hengernyomó mintát állított elő. Kézi hajtással kb. öt perc alatt lehetett vele egy véget megmintázni. Ma a Kékfestő Múzeumban látható a gép és a mintahengerek is. Adatközlőnk a kelmefestésre tért át. A második világháború után viilanyhajtású mángorlóját Tolnára adta el Nagy József ifjú mesternek. A megmaradt mintakendő szép számú bordűrjei, szegélymintái bizonyítják az üzem egykori gazdag mintakincsét és termelési lehetőségeit. — A műhelyt 1956 óta a Patyolat bérli kelmefestésre és vegytisztításra, adatközlőnk a vállalat alkalmazottja. Másik érdekes szerszám, a kendőfényező, szintén a Kékfestő Múzeumba került 1961-ben. A puha, fényes kendő a Völgységben volt elterjedve, főleg a lutheránus falvakban, mint Majos, Mucsfa, Irmény, Hidas, de valószínűleg Kakasd, Várasd, Tevel, Nagydorog község katolikus lakói is hordták, elsősorban az idősebbek. A fejkendők 4 /4> 5 /4 rőfösek voltak, kalikóra festve, „IndichTuch"-nak nevezték. Indigófestés után berzsenyfafőzetben pácolták, attól kapott vörös színt. Olajtarkázással adtak a fényezett kendőnek szegélyt, a belső mezőt beközepelték. Főleg zöld mintát nyomtak rá, vagy apró fehér virágot. A kendőfényező 1910—12 körül volt utoljára használatban, egy műhelyátalakítással kapcsolatban lebontották és padlásra került. (Lásd: D. O.: Kendőfényező a kékfestőiparban. Technikatörténeti Szemle 1964.) Bonyhádon Kaiser és Rosenfeld-cég alapított gépesített műhelyt 1930 körül. Perrotine-géppel, melegküpával nagyban dolgozott az üzem. A környékbeli mestereket elárasztották áruval (Tolna, Bonyhád, Tevel), mindenhol ugyanaz a minta volt kapható. A megyén kívül Szatmárba is szállított viszonteladónak. Az üzemet Fux vette át, háború után ő adta el a berendezést a gépesíteni szándékozó környékbeli mestereknek. (Lakos Lajos 77 éves közlése, 1958.) Szekszárd (1959. Lakos Lajos 77 éves. Béke u. 7.) Tiszafüreden a Nyári-féle kékfestő gyárban tanulta a mesterséget 1896— 1900 között. Kb. 30—40 ember dolgozott az üzemben, kelmefestő és vegytisztító részlege is volt. Sok helyen dolgozott: Békés, Gyula (Kolman), Nagyvárad (Mokos Sándor), Máramarossziget (Schuber József, 2 év), Szatmárnémeti (Lukacsovics József), Nagykároly (Lukacsovics János), Mosón (Rudolf Pál), Vágújhely (Jasniger Vilmos, 3 és fél év), Tolna (Preller József). — Apja Szentesen volt festő. — 1919-ben önálló, a mai helyen. Nitschner Antaltól vette meg a műhelyt, akinek még a nagyapja is festő volt. Két kupát épített, áttelepítette a lóhajtású mángorlót Nitschner házából. A második világháború óta csak emberhajtású már, előre-hátra hajtják a járgányt, a váltószerkezetet kiiktatták. — 217
