Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Éry K.: Skelettenfunde von landnehmenden Ungarn aus Szakony - Éry K.: Data about skeletal finds of Hungarian conquerors from Szakony

Az 1910-es években vagonszám ment az áru Németországba. Viszonteladóknak is szállítottak: Keszthely, Nagykanizsa, Baranya, Tolna és a környező somogyi falvak üzleteibe. A műhely 6—10 emberrel dolgozott. Vásári körzetük az idők folyamán rugalmasan változott: 1900—1920 körül Kéthely, Vörs, Somogy-Sámson, Nemesvid, Nemesdéd, Kiskomárom, Nagyszakácsi, Böhönye, Nikla, Csákány, Szőlősgyörök, Somogyvár, Somogysárd, Bajom, Karád, Keszthely, Vese helységekbe, majd az 1930-as években Tevel, Nagykanizsa, Gétye, Buzsák, Nyirád, Tapsony, Balatonberény, Gamás, Tapolca, Osztopán, Balatonszemes, Lesence-Istvánd, Kocsola, Káptalantóti, Tamási, Sümeg vásáraira is jártak. Az 1930-as években nagy raktárral rendelkeztek. Télen 1000— 1500 vég mintás és festett áru gyűlt össze, amit a jó idő beálltával keményítettek. Mángorlás nem volt, hanem csak görgőkre sodorva simították ki a kelméket, a matt áru volt a kedvelt. Csak a kötényeket fényesítették a század elején. 1928 körül textilkereskedői jogot is szerzett a cég, így azután vásárra indulva az egyik kocsi kékfestőt, a másik posztó- és berliner kendőket, mindenféle rövidárut vitt. Pl. Csehszlovákiából szerezték be a cérnakendőket, száz tucatot is egyszerre; Bécsből piros, törökös hátrakötő kendőket, Csehországból zefír inganyagokat hozattak. Szigetvár (1959. Sáfrány József 66 éves. József A. u. 67.) Szigetváron két nagyobb üzem volt. A jelentősebb Kardos Gyuláé volt, igaz, 1907 körül csak 7 kupája volt, de 1925 körül gyárat építettek, 1930 táján Perrotine-gépet is vásároltak. A 12 kupa mellett 2 rolóküpa is működött. Kb. 6— 700 darab kéziforma és kb. 170 darab Perrotine-mintája volt az üzemnek. A berendezés java részét Gyöngyösről, Kovács Gyulától vették át, aki akkoriban korszerűsítette üzemét, indantrén festésre állt át. A másik üzem Hock Ferenc tulajdona volt, de rendszeresen bérlőknek adta ki; itt négy kupa volt használatban. Sáfrány József a Kardos-üzemben tanulta a szakmát, itt 1935-ig volt alkalmazásban segédként. Dolgozott a Hock-műhelyben is, amelyet Hauszner bérlő deportálása után bérelt is 1941-től, ekkor lett önálló. Mindkét üzemnek volt rőfösüzlete is a városban, a kékfestés mellett textilkereskedéssel foglalkoztak. A kékfestés idény jellege miatt 1910 körül a téli időszakban a kereskedősegédeket elbocsátották, az üzletben festőlegények árusítottak. Nyáron termeltek annyit, hogy télen is elég volt az üzletben. A szakmunkás megtartása fontosabb volt számukra; más üzemekben ellentétes, szomorúbb példákkal is találkozhatunk. Vásárok a két háború között: Barcs, Szulok, Darány, Istvánd, Gyöngyösmellék, Drávafok, Sellye, Vajszló, Görcsöny, Szentkirály, Szentdénes, Szentiván, Szentlőrinc, Bükösd. Két kocsival mentek vásárra, de ha egyszerre két helyen volt vásár, úgy öttel is indultak. Egy kocsira 100—150 vég árut raktak fel, ebből azonban csak 60—70 vég volt kékfestő, a többi karton, sifon, inganyag, fejkendő, berliner kendő, parget, teniszflanell anyagok. 1940 táján már női, hosszú szövetkabátot, kötött kabátot, selymeket és kész ingeket is árultak. Kardosék 1930 körül főleg az Alföldre, Tolnába szállítottak viszonteladóknak, majd később Erdélybe is. Utazójuk is volt, aki a megrendeléseket felvette. 203