Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Kisházi P.: Einige Bemerkungen zu den Ergebnissen der Diffraktometer-Untersuchungen von Eisenerz-, und Schlackenmustern der alten Hüttenfunde aus West-Ungarn
EINIGE BEMERKUNGEN ZU DEN ERGEBNISSEN DER DIFFRAKTOMETER-UNTERSUCHUNGEN VON EISENERZ-, UND SCHLACKENMUSTERN DER ALTEN HÜTTENFUNDE AUS WEST-UNGARN Die, aus den alten Eisenschmelzhütten des Komitates Győr-Sopron (Raab-Ödenburg) stammenden und untersuchten Erzstücke sind alle sedimentären Ursprungs, und sollten mit grosser Wahrscheinlichkeit aus den bekannten mittelalterlichen Fundorte des Burgenlandes kommen. Das Erzmaterial dieser Fundorte und jenes der Schmelzöfen kann in jeder Hinsicht gut verglichen werden, obwohl die, zum Schmelzen vorbereiteten Erze wahrscheinlich bei der Vorbereitung geröstet worden waren. Fayalit, Wüstit und Hercinit sind die drei wichtigsten Mineralien der Flußschlacken; selten kommt auch Leueit und Quarz auch vor. Die Ofenschlacken enthalten ausserdem mehrere andere Schmutzstoffe, dazwischen auch die Überreste des originellen Limonit-Erzes (Goethit-Lepidokrokit enthaltend). Man kann es annehmen, dass die Ofenschlacken — wenigsten teilweise — als Produkte ungeluingener, mit Verwendung ungerösteter Limonit-Erze vollzogener Schmelzungen zu betrachten seien. Péter Kisházi JEGYZETEK * A vizsgálatok a Bányászati Kutató Intézet Petrográfiai Osztálya röntgenlaboratóriumában (Sopron, Szt. György u. 16.) folytak. 1 Részletesen foglalkozik e terület geológiai és ércesedési viszonyaival H. Schmid nemrég megjelent dolgozata [Burgenländische Heimatblätter, 35. (1973) p.: 97— 109.] — L. még e tekintetben Vastagh C: „Adatok az avarkori vaskohászat ismeretéhez" c, itt megjelent cikkét is. 2 L. Vastagh G. itt megjelent cikkét, valamint 1971. és 1972. évi szakvéleményét, illetőleg H. Schmid már idézett dolgozatát, mely utóbbiban különösen sok, röntgenfluoreszcens eljárással készült kémiai elemzés található. 3 A salakváltozatokra és általában a bucaeljárás egész problémakörére kitűnő összefoglalást találhatunk a Heckenast G.—Nováki Gy.—Vastagh G.—Zoltay E.: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban (Budapest, 1968.) c. könyvben. 4 A bucaolvasztók salakjainak ásványos vizsgálatával általában s azt konkrét csehországi és morvaországi példákkal illusztrálva M. Bartuska és R. Pleiner Technische Beiträge zur Archäologie II. Mainz, 1965. foglalkoztak. 5 A fayalit, wüstit és hercinit várható együttes előfordulását a bucaeljárás hőmérséklet-tartományában jól mutatja Schairer háromszögdiagramja az Si0 2 —A1 2 0 3 — FeO rendszerre (1. W. Gumz— H. Kirsch—M.-Th. Mackowsky: SchlackenkundeSpringer— V. 1958., 175. o.). 6 Konkrét forrásként 1. Vastagh G. már említett cikkét és szakvéleményeit. Sajnos, a vas legtöbbször Fe 2 0 3-ban van megadva, s csupán két mintánál van kiszámítva a FeO-tartalom is. Az MgO és az alkálioxidok meghatározása hiányzik.
