Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Vastagh G.: Adatok a késő avar kori vaskohászat ismeretéhez

ADATOK A KÉSŐ AVAR KORI VASKOHÁSZAT ISMERETÉHEZ A kohósítás, mint ebben az időben Európa-szerte, az ún. bucaeljárással történt.

1 A kemencék szerkezetére, nagyságára, a terepen való elhelyezésére vonatkozóan, amennyiben annak megállapítása a nem éppen jó megtartásokból lehetséges, utalok Gömörinék az évkönyvben megjelenő dolgozatára. Magam csak néhány jellegzetességet kívánok kiemelni. így a talált fúvókák és fúvókatöredékek méreteiből bizonyosnak vehető, hogy a kemencéket mesterséges széllel (fújtatok) működtették; nem pedig — mint ez sok helyen történt — csak a természetes huzattal. Azonban a kemencék elvi szerkezetére vonatkozóan mégis csak meg kell jegyeznem, hogy azok lapos „tűzhely"-szerű, boltozattal részben befedett jellegűek („Herd"). Meglepő ez ebben a korszakban! Hiszen már a kelták elkezdték kifejleszteni a „modernebb" aknakemencetípust, ami a hőmérsékleti zónák elkülönítésével a tüzelőanyag jobb kihasználását és alighanem az olvasztási folyamat biztosabb vezetését eredményezte. A másik lényeges észrevételem. Ezen kemencék alsó nyílása („mell-nyílása"') az olvasztás folyamata alatt el volt zárva; és a művelet befejeztével ezt az ideiglenes mellfalat, a kapott vas eltávolítása végett, mindig ki kellett törni. A fúvókák tehát vagy a kemence falában, vagy az ideiglenes mellfalazatban lehettek elhelyezve. Ilyen elhelyezésre utaló fúvókatöredékeket az ásatások napfényre is hoztak, ugyancsak találtak elzáró mellfalazatra utaló darabot is. Megjegyzem, hogy a mai ismereteink szerint ugyancsak Európa-szerte, és a most tárgyalt kemencéknél későbbi korszakokban is, kizárólag ez az olvasztási mód volt használatos. Azért utalok erre a körülményre, mert a Borsodban feltárt, igaz, hogy a mostaniaknál későbbi korszakból származó kemencéknek üzem közben a mellnyílása nem volt elzárva („nyitott mellel történő olvasztás"). Ezt az eddig sehol másutt még nem talált üzemmódot (a technológiát és nem magának a kemencéknek az alakját, típusát!) neveztem el, mint magyar jellegzetességet, az első talált helyről „imolai típusnak".

2 Még egy feltűnő különbséget találtam a számos borsodi (vagy más dunántúli, pl. Kőszegfalva, Vasvár stb.) olvasztóhelyektől: a most talált kemencék körül jóval kevesebb a salak, mint pl. Borsodban, ahol tömegesnek mondható salakmennyiséget találtunk. A nemeskéri kohóhelyeken ércet csak igen kis mennyiségben és kis darabkákat találtunk. Ezen ércminták %-os összetétele: 159