Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gömöri J.: Meldung über die Forschungen der Fundorte des west-ungarischen Eisenezrzgebietes im Komitate Győr-Sopron. I.
védi a tűz melegétől. Ilyen tűzvédő Essestein sok került elő Skandináviában. Általában viking koriak és jó hőálló kőből készültek. Egy különlegesen jó állapotban megmaradt és szépen díszített példány a dániai Snaptunból, Horsenfjord. Mai őrzési helye Museum Moesgard Aarhus.) Ezen a kövön a tűzhöz fordított oldalon egy arc maszkját ábrázolták. A viking kori kovácsok és segédjeik e mágikus ábrázolásban kerestek védelmet a rossz szellemektől. A szájon keresztbefutó vonalak alapján azt feltételezik, hogy a maszk Löki istennőt ábrázolja összevarrt szájjal. (Glob, P. V. Aulesten. Nye fra Danmarka jernalder.) Fújtatókövek: Űj típusok a dániai vaskorból (Kuml, 69—8. Aarhus). Feltételezése szerint az istennő száját azért varrták össze, hogy ne tudjon együtt fújtatni a fújtatóval. Maga a haithabui fújtatókő (Essestein) egy szerényebb kivitelű kőpajzs (3—4. ábrák), amelyen a tölcsér alakú fújtatónyílás nagyon jól felismerhető. Magassága 18 cm, v. 7 cm kb. 117 Charls Singer, ... és mások: History of Technology 2. kötet 32. kép. 2. századi római kovácsot ábrázoló dombormű; középen a kovács, fogóval az üllőre helyezi a vastárgyat. Másik kezében kalapács. Elöl szerszámai és produktumai. Mögötte segédje, aki egy mellfalazat mögött állva fújtatóval a tüzet éleszti. 118 LaczJcó D.—Rhé Gy., Balácza. Veszprém, 1912. 78. 119 Palágyi Szilvia szíves szóbeli közlése 1977 márciusában Sopronban, amit itt is megköszönök. A lelet közöletlen. 120 A Lenin Kohászati Művek Tűzállótéglagyár Gyr. Laboratórium 1973. X. 17. kelt elemzési értesítése szerint egy nemeskéri kemencetöredék 1435°-on égett ki. Sk. 15. 121 A kohó rekonstrukcióját az ásató és kiállításrendező Gömöri J. tervei alapján Salamon Lajos restaurátor végezte. A kohó előtti munkagödröt azzal érzékeltette, hogy a kohót dobogóra helyezte, a barna «műbőrrel bevont dobogó kivágása alatt hungarocellbe vágta a munkagödör eredeti formáját. A hungarocell felületét színezett agyaggal és planatollal kevert gipsszel vonta be. A kohó alja eredeti agyagdarabokból van összeragasztva, a felmenő fal középső részén és a kürtőn az eredeti darabokat szintén színezett gipsszel bevont hungarocell egészíti ki. 122 Ismeretes, hogy ebben a korszakban a vas előállítása kizárólag közvetlen eljárással történt, vagyis a vasércből közvetlenül kovácsolható vasat nyertek. A vasat oxidként tartalmazó ércekből a faszén elégetésével fémes vasat nyertek, ez a vas salaktömegbe ágyazott vasszemcsékből állott, amit többszöri újrahevítéssel és kalapálással lehetett tömör vasbucává alakítani. A folyamatról: Vastagh C, 1. jegyzetben i. m. Az ásatásokkal feltárt kohászati maradványok műszaki vizsgálatának eredményei. 87 — a további irodalommal. Jósvafő közelében egy 2,75 kg-os vasbuca került elő a salakleleteiről ismert Szelcepusztán (Vastagh, i. m. 93.). Mivel kohóink méretei, belső átmérői és a magasság lényegében megegyeznek a Kelet-Magyarországon feltárt Árpád-kori kohók belső méreteivel, feltehető, hogy hasonló mennyiségű vasérc és faszén adagolása után kezdhették meg a kohók üzemeltetését. Mivel az ottani ércek számított Fe-tartalmától (uo. 2. táblázat) a nyugat-magyarországi ércek számított Fe-tartalma nem sokkal kevesebb, KMo: 37,34%—61,76%, Ny Mo: 27,10%—49,86% {Vastagh G. elemezési jelentései, Liszt F. Múzeum Régészeti Adattár 426.) azonos mennyiségű érc és faszén adagolása esetén azonos méretű kemencében, hasonló fújtatóberendezéssel megközelítőleg olyan méretű bucát kellett nyerni kohóinkban, mint a szelcepusztai. Vagyis kb. 2—2,5 kg-os bucát. A vaskihozatalt az ércek Fe0 3-tartalmán kívül egyéb összetevők (Si0 2 ) aránya, továbbá a faszén minősége és az olvasztás hőmérséklete is befolyásolta. (Vastagh G., itt megjelenő dolgozata, Zoltay E., 1. jegy. i. m. 181.) Ezen túlmenően fontos lehetett, hogy az olvasztás zárt mellű kemencében történt-e, mint Nemeskér, Tarjánpuszta stb. lelőhelyeken, vagy nyitott mellel, mint ahogy azt Vastagh G., az „imolai típusnál" feltételezi. I. m. 91. és itt megjelenő dolgozata. 123 Gömöri J., Acta Arch. Hung. 28., 1976. 214. p. 1. rajz. Nemeskér a Scarbantia— Savaria út — Tarjánpuszta az Arrabona—Caeseriana út mellett. 124 Ezek az utak a középkorban is fontos szerepet töltöttek be. László Gy., SSz 1972. 321—323. 125 Tarjánpuszta-Lakatos-rét; Nemeskér, Kő-dűlő. 126 A Kér és Tarján törzsbeliek idetelepítése arra utalhat, hogy ha megszakításokkal is, a helyi vasművesség megérte a magyar honfoglalást. Sőt a műhelyek a X. században is működhettek. Ennek azonban eddig nincsenek bizonyítékai. Sőt azt látjuk, hogy a X— XI. században az imolai típusú kohók tűnnek fel Pannónia fontosabb központjai mellett (Veszprém, Sopron). 156
