Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék Győr-Sopron megyei lelőhelyeinek kutatásáról I.
kohászatot. 107 Mellfalazatról nem ad hírt egyéb német, cseh és francia területekről, azonban ismertek a kelta és római fújtatótéglák, amelyeknek R. Pleiner a nemeskérinél kisebb, de vaskosabb példányait közli. 108 A Svájci-Alpok II— III. századi lelőhelyeiről P.-L. Pelét a fúvócsövek és fújtatótéglák változatos, de a nemeskéri és tarjánpusztai leleteinktől eltérő darabjait mutatja be. 109 A későbbi anyagban a szláv vaskohászat emlékei között sem találunk mellfalazatokat, a fúvócsövek között is hiányzik a lapos aljú típus, általánosan a kerek és szögletes átmetszetű csövek a jellemzőek. 110 A mellfalazatnak ez a formája tehát jelen tudásunk szerint a pannóniai vaskohók egy csoportjára jellemző. Nemeskér és Tarjánpuszta mellett ilyeneket ismerünk Nováki Gy. Sopron melletti ásatásából a Magashídról, 111 A. J. Okrenberger és K. Bielenin Dérföld 1. lelőhelyén (Dörfl Fst. I.) 112 végzett feltárásából a korai középkorból. Távolabbi leletek arra utalnak, hogy a mellfalazatok ilyetén való előkerülése a kutatás hiányosságából fakadó véletlen is lehet. A morvaországi Olomucany lelőhelyen földbe mélyeszteti XI. századi kemencék 113 közelében V. Souchopová olyan X. sz.-i lelőhely feltárását is megkezdte, amelyen a nemeskérihez hasonló agyag mellfalazatok kerültek felszínre. 117 ' Az erdélyi Szentsimon (Sínsimion) határában, az Olt mellett is találtak agyag mellfalazatot, dák és kora középkori kerámialeletekkel. 115 A morvaországi és erdélyi mellfalazatok, ha további leletösszefüggéseiket még nem is ismerjük, arra utalhatnak, hogy a Kárpát-medencét magában foglaló avar birodalom peremterületein is feltűnnek a pannoniaihoz hasonló kohók, valószínűleg a szlávokkal kapcsolatban. Ezen túlmenő következtetést korai lenne még levonni a mellfalazatok eredetkérdésével összefüggésben. Megemlítendő azonban az észak-európai, skandináviai kora középkori kovácstűzhelyekhez tartozó, pajzs alakú, lyukas fújtatókövekkel (Essestein) 116 való esetleges rokonságuk, amely csak formai alapon feltételezhető, de funkcionálisan a vasművesség más-más munkafázisánál voltak használatban. Mellfalazataink a kohósításnál, a fújtatókövek a kovácsolásnál voltak alkalmazva. Mellfalazataink idézett római kori előzményeihez hasonlóan a kovácstűzhelyekhez tartozó lyukas kövek római kori analógiáit is megtaláljuk. 117 Pannoniából eddig egyetlen kovácstűzhelyhez tartozó, hő ellen védő pajzsot ismerünk, amelyet a kohóleleteiről már korábban ismert balácai villában 118 tárt fel Palágyi Szilvia. Ez a pajzs in situ a tűzhely szélén került elő és nem kőből, hanem agyagból van és népvándorlás kori, kora középkori hullámvonalas kerámiával keltezhető. 119 A tarjánpusztai kohók legjobb analógiáit szintén Nemeskéren találjuk. Az itt feltárt 2. és 3. kohó 1971-ben a 4. árokban került elő, 20—25 cm mélyen a felszín alatt, a Tüskés-forrás melletti réten, amelyet évszázadok óta ebben az évben szántottak fel újra. Ennek köszönhető, hogy a kohók, a viszonylag kis mélységben, olyan állapotban megmaradtak, ahogy az olvasztás után összedőltek. 2. kohó (37. ábra jobb szélén) 7—10 cm vastag, homokkal soványított agyagfal maradt meg ebből a kohóból. A kohót 20 cm széles agyagtömítés veszi körbe. Az agyagfal külső része pirosra, közepe sárgásbarnára égett, bélése 1 cm vastagságban szürke színű, belül salakos. A kohó fala 20—25 cm-t mélyül az egykori műhelyszint alá, egészen kicsit földbe volt tehát süllyesztve. A kohó feketére égett medencéje 30 cm átmérőjű, benne zsugorodott, szivacsos kemencesalakot találtunk. A kohó mellnyílása Ny felé nézett. Előtte 90 X 120 cm-es munkagödör, amely csak 10—20 cm-t mélyedt az egykori szint alá. A gödör 142
