Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék Győr-Sopron megyei lelőhelyeinek kutatásáról I.

gyakori a négyszögletes, hasáb alakra kovácsolt fok.

85 Leletünknél a fok ilyetén való kiképzése arra utal, hogy e szerszámot fafaragáson kívül szögelésre is használni kívánták.

86 Bár alaposabb vizsgálat azt mutatja, hogy a tarjánpusztai szalu csak éppen elkészült, műhelyből még ki sem került, csorbulás, kopás nélküli darab, ami főleg az élen figyelhető meg. A vastárgyak között egy zablatag utal még erre a korra. A 6,5 cm hosszú, szögletes átmetszetű kovácsoltvas zablatag

87 végén 0,7 cm átmérőlyű lyuk található a vaspálca vagy karika beerősítésére. Ez talán selejtes, hibás készítmény, 31. ábra. Szalu készítésének menete; Tarjánpuszta, Málnás, szórvány. 1975. amelynek végéről a gyeplő karikáját magába foglaló, átlyukasztott végződés letörött.

88 (30/b ábra 3.) A fémleletek között jelentős egy római kisbronz.

89 A kopott, átfúrt érem a közeli Lakatos-rétről származhat, nyakban viselhették, ahogy arra a sírleletek utalnak.

90 (12. ábra 5.) Az előadottakból világos, hogy a vaskohászat Tarjánpusztán az avar korban, valószínűleg a VII. sz. végén kezdődött, egymáshoz közel eső kis, falusias, még inkább tanyaszerú telepeken. A Pándzsa ér folyásai mellett 3—4 helyen feltételezhetünk egyidőben ilyen (nagycsaládi?) tanyákat, ahol nyilván periódusosán, háziiparszerűen állították elő a vasat a földművelő és állattenyésztő közösségek. Ez a Kelet91 és Nyugat-Európa

92 kora középkori népeinél egyaránt kimutatható munkaszervezés törvényszerűen tűnik fel ebben a korban Pannoniában is. 138