Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Gömöri J.: Jelentés a nyugat-magyarországi vasvidék Győr-Sopron megyei lelőhelyeinek kutatásáról I.
nyakutató, a Bányászati Kutatóintézet petrográfiai osztályának vezetője, Tóth Judit fizikus, az MTA Interdiszciplináris osztályának munkatársa és elsőnek dr. Vastagh Gábor kémikus, aki e kutatási területen nagy publikációs múlttal rendelkezik és az 1955-ben alakult Kohászattörténeti Bizottság tagjaként tevékenykedett. Ásatási leleteinken végzett vizsgálati eredményeiket itt teszik közzé először. Szinvavölgyi Oszkár, a Lenin Kohászati Művek kezelésében levő Központi Kohászati Múzeum vezetője a metallográfiai, kémiai és tűzállósági vizsgálatokat végeztette el az LKM laboratóriumában, tarjánpusztai ásatásunkat 1977-ben anyagi támogatásban is részesítették, így lehetővé vált, hogy a 3. tarjánpusztai kohót a Központi Kohászati Múzeum kiállítása számára kiemeljük és rekonstruáljuk. A spontán alakult munkacsoport jó példája a különböző intézmények kutatói közötti — adminisztrációs akadályoktól mentes — együttműködésnek. Hogy egymás eredményeit hasznosítani tudjuk, az kétségtelen; azonban az is biztos, hogy csak megfelelő számú adat összevetése után válik majd lehetségessé egy magasabb szinten való általánosítás. így eddigi eredményeink egyelőre több kérdést vetnek fel, mint amennyi megnyugtató választ adhatunk a magyar honfoglalás előtti évszázadok pannóniai vaskohászatával kapcsolatban. Annyi azonban remélhető, hogy a felvetett kérdések megoldására törekedve a történelem járatlan rengetegének olyan ösvényére is rábukkanhatunk, amely valamely korszak eddig ismeretlen gazdaságtörténeti, technikatörténeti emlékének megismeréséhez, helyes értelmezéséhez vezet. A célunk az, hogy minél több vassalak-lelőhely korát állapítsuk meg szondázással, régészeti módszerrel és archeomágneses kormeghatározással. A gyűjtött minták különböző vizsgálataival koronként meghatározzuk a vas szerepét, amely a La Téne-kortól kétségtelenül a társadalomformáló erők kezében van, mint fegyver és szerszám. „Az élet és halál férne", a vas ettől a kortól kezdve az erős társadalmak gerince. Előállításának helyeit beilleszteni egyes korok településtörténeti képébe, magában is sokat ígérő feladat. Ez pedig csak ásatással lehetséges. Egyes korok kohói azonban tipológiailag még nem mindig különíthetők el biztosan, így datáló régészeti leletanyag hiányában az archeomágneses kormeghatározás alkalmazandó (C 17 * is lehetséges). De jó ez a módszer kontrollvizsgálatnak is. A geológus a vasérclelőhelyre, a kémikus ugyanerre és a kohóban alkalmazott technikai eljárásokra nyerhet adatot érc- és salakvizsgálatai során. Az alábbaikban két lelőhely többszöri régészeti szondázásának eredményeit ismertetem, majd a szakkutatók e lelőhelyek leleteinek műszaki vizsgálatairól számolnak be. A bevezetőbe kívánkozik még, hogy az ismert félszáz vassalak-lelőhelyet, amely Pannónia magyarországi részén található, egyelőre csak kisebb méretű szondázásokkal kutathatjuk. Egy-egy nagyobb telep feltárása évtizedes munka. A telep belső szerkezetének megismerése, a kohóhoz tartozó egyéb objektumok megkeresése, feltárása nagyobb felületek feltárását igényli. így ismerhetjük meg a faszénégető boksákat, ércelőkészítő helyeket, újraizzító tűzhelyeket, kovácstűzhelyeket és műhelyeket, valamint a vaskohászok hajlékait. Ilyen nagyobb mérvű, kiterjedt kutatásra azonban csak a második lépcsőben kerülhet sor, amikor a sok salaklelőhely közül a begyűjtött információk alapján kiválasztjuk azokat a lelőhelyeket, amelyeknek teljesebb feltárásával egy-egy korszak vaskohásztelepéről általánosítható kép rajzolódik ki. Ilyen lehetőség kínálkozik a 3—3 ásatási idényben kutatott tarjánpusztai és nemeskéri telepek további feltárásával. (1. ábra.) 110
