Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)
Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.
deums, III. Folge, Heft 30. Átvette P. E. Schramm, Herrschaftzeichen und Staatssymbolik I., Schriften der Monumenta Germaniae Historica 13/1., Stuttgart 1954.. XVI. t., innen idézi Török Gy., Pogány kultusz emléke a sopronkőhidai temetőben, FA XIV. (1962.), 85—88. 123 E. Salin, i. m., 123—124. 124 Gáspár D., i. m., FA XXII. (1971.), 53—69., irodalommal. 125 V. Hruby, i. m., Staré Mësto, 273—275.: 20 sírban volt vaspánt, 17-ben koporsókapocs a IX. sz. 2. felére datált temetőrészben. További (részben már Hruby által idézett) analógiák: Lipov, I. L. Cervinka, Slované na Moravé a rise Velkomoravska, Brno 1928., 153., Libice, R. Turek, Vyzkum libického hradistë, AR VI. (1954.), 797., Staré Mësto — Na spitálkách, J. Poulík, PA 46. (1955.), 322. Koporsókapcsok ismertek Lipov, Blucina, Staré Mësto, Breclav-Pohanska sírjaiból [utóbbiról: Fr. Kalousek, Velkomoravské hradistë Pohansko u Bfeclavë, AR 12. (1960), 520.]. A koporsószegek előfordulásait V. Hruby állította össze, i. m., Staré Mësto, i. h. J. Eisner, i. m. Rukovët'... 364. példái szerint a lengyeleknél Pomorze-ban skandináv hatásra, illetve a Rusz közelében találhatók — ide tartozik egyébként a Fehér G. által is idézett kijevi Tizedes-templom építését megelőző sír is nagy vasszegeivel. Vjatics területen, Csernyigovban, a radimicsoknál (Minszk), Ny-Ukrajna kis kúpos kurgánjaiban (dregovicsok) találhatók meg, ezektől függetlenül a X— XI. sz.-i Horvátországban jellemzőek. 126 B. Dostál, i. m. 21. 127 B. Szőke, Spuren des Heidentums in den frühmittelalterlichen Gräberfeldern Ungarns, Studia Slavica II. (1956), 119—155., uő., Über die Beziehungen Moraviens zu dem Donaugebiet in der Spätawarenzeit, Studia Slavica VI. (1960), 75—112. 128 Cs. Sebestyén K., i. m., MNy XXIII. (1927), 201—205. 129 A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára, 2/566., Gombocz Z., MNy III.; 257., Ligeti L., Régibb török jövevényszavaink magyarázatához, Kapu, Koporsó, MNy XXX. (1934), 200—208. 130 Cs. Sebestyén K., i. m. MNy XXIII. (1927), 201—205. 131 Például Domanovszky Gy., Magyar parasztbútor, Bp. 1943., 4—9. A legrégibb magyar bútorterméket (XVI. sz.-i vályúládát) bemutatta Szabolcsi H., Régi magyar bútorok, Bp. 1954., 9—10., ill. 1. kép. Ezt is vasalás erősíti! 132 K. Csilléry K., Az ácsolt láda, MTA II. oszt. Közleményed I. (1951), 231—284. 133 B. A. PbiőaKOB, i. m. M. 1948., 401. 134 K. Csilléry K., i. m., 253—267. 135 Bárczi G., Magyar szófejtő szótár, Bp. 1941., 284., lényegében ugyanígy MNyTESZ III. 703. 136 K. Csilléry K., i. rn., 266. 137 K. Csilléry K., Lm. 267—273. 138 K. Csilléry K., Űj emberábrázolásos ácsolt láda a Néprajzi Múzeumban, Néprajz Értesítő XXXIX. (1957), 287. 139 Vö. Török Gy., Szökröny-sarcoohag, Pécsi Múzeum Értesítője 1941. 17. 140 Ligeti L., i. m., MNy XXX. (1934), 200—208. 141 Ligeti L., i. m., MNy XXX. (1934.), 200—208., P. Tomka, Les termes de l'enterrement chez les peuples Mongols, Acta Orient. Hung. XVIII. (1965.), 153., 179. 142 MNyTESz II. 566. szerint is a magyarba került szó eredeti jelentése láda volt, mai koporsó jelentése mind a magyarban, mind a török nyelvekben később alakult ki. Feltűnő azonban, hogy első előfordulásának jelentése (1372/1448.) már „sír (Grab)". 143 Nemrég felvetettem, hogy a késő avar kori onogur népesség továbbélése reális lehetőséget nyújt ahhoz, hogy „csuvasos" török jövevényszavainknak legalább egy részét helybeni, már honfoglalás utáni átvételnek tartsuk. Ez a hipotézis komoly nyelvészeti kritikát még nem kapott. Hangsúlyozni kívánom, hogy — mai tudásunk szerint — őseink attól a pillanattól kezdve, hogy elszakadtak a rokon ugor törzsektől, egész a Kárpát-medencéig (akárhol vándoroltak is), végig bolgártörök nyelvi közegben mozogtak, ami még a honfoglalás után sem szűnt meg. Ez az átvételek kronológiájának, esetleg az átvétel helyének meghatározásánál rendkívüli óvatosságot követel.
