Arrabona - Múzeumi közlemények 19-20. (Győr, 1977-1978)

Tomka P.: Angaben zum Bestattungsbrauchtum der Bevölkerung vom Kisalföld in der Awarenzeit. III.

temető Mártélyon, Arch. Ért. XII. (1892), 413—426. (2. és 4. sír): Dévaványa, I. Kovrig, The Dévaványa Cemetery, Cemeteries of the Avar Period (567—829.) in Hungary, 1. (1975), 121—155. (40., 64., 107., 139., 152. sírok — de csak az utóbbi maradt meg), Orosháza-Bónum, Juhász L, Ujabb adatok az avar temetkezési szokások ismeretéhez, MFMÉ 1969—2., 147. (231. sír), Szirák, Posta В., Sziráki ásatások, Arch. Közi. XIX. (1895), 55—86. (16., 38., 39., 63. sírok), Tárnáméra, Szabó J. Gy., Az egri Múzeum avar kori emlékanyaga I., Kora avar kori sírleletek Tarnaméráról, Az egri Múz. Évk. 3. (1965), 29—53.; Nyékládháza, K. Végh K., A nyékládházi avar temető, HÓMÉ 5. (1965), 177—211. A koporsókapcsok tehát szinte minden tájegységről előkerültek, a kora avar kortól a késő avar kor végéig használatban voltak. A koporsópántok már nem szóródnak ekkora területen, elsősorban a volt Pannónia provincia területén találhatók (bár néhány esetben az Alföldről is ismertek): Környe, A. Salamon—

I. Erdélyi, Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Környe, Stud. Arch. V. (1971), 32. (10., 29. sírok, a temetőből koporsókapcsok is előkerültek a 35., 114., 124. sírokból); Toponár, E. X Симонова, Новый моглтьник позднеаварского времени в области Шомодь, CA 1976., 261—266.; Dunaszekcső, Cs. Sós A., i. m. FA XVII. (1966—67), 91—122. (75. sír), Szekszárd-Palánk (Salamon Ágnes publikációja előkészületben, információját ezúton is köszönöm); Pécs-Gyárváros [rövid jelentés: Fülep F., Rég. Füz. 15. (1962), 50.; Pécel, Török Gy., i. m., FA XXII. (1971), 85—95.; Budapest-Lóversenytér, Nagy G., Budapest a népvándorlás korában, Bud. Rég. V. (1897), 67—78.; Szob, Kovrig 1., The Szob Cemetery, Cemeteries of the Avar Period (567—829.) in Hungary 1. (1975), 157—208. (66 = 122) 1951. sir, 24 pántdarab, a temetőből ezenkívül egyetlen koporsókapocs is előkerült a 133. sírból]; Üllő, Horváth T., i. m., Arch. Hung. XIX. (1935), 55. (36. sír); Szentes-Kaján, Korek J., i. m., Dolg. XIX. (1943), 51— 52. A koporsószegek általában a pántokkal együtt fordultak elő, ritkábban kapcsokkal, egy-egy esetben önállóan, pl. Tiszaderzs, I. Kovrig, The Tiszaderzs Cemetery, Cemeteries of the Avar Period (567—829.) in Hungary 1. (1975), 209— 239. 116 Zalaváron a IX. sz.-ra datált 387. sírban a koporsó fenékdeszkáit (?) vaspánt

v tartották össze, a 71. sírban a sarkokon voltak a pántok, meglevő oldalánál szegek. A 70., illetve 391. sírban koporsószegeket találtak, a 262. sírból szegeket és koporsókapcsot is dokumentált a leírás és a rekonstrukciós rajz, a 386. sírból koporsókapcsok kerültek elő. A X. sz.-i 87. és 254. sírokban pántokat, a 219.-ből koporsókapcsot, a 14., 52., 53., 58., 97., 108. és 333. sírban koporsószegeket találtak: Fehér G., Zalavári ásatások, Arch. Ért. 80. (1953), 31—52., A. Sós, Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár, Arch. Hung. XLI. (1963), 42—52., 69—85. A bonyolult koporsórekonstrukciók kérdésével itt nem kívánunk foglalkozni, anynyit azonban nem titkolhatunk, hogy bizonyos fenntartásaink vannak azokkal szemben. Szögelt, illetve kapoccsal összefogott koporsó volt a X. sz. első felére datált Szentes-Borbásföldi temetőben, a szabadkígyósi, szentesi, hódmezővásárhelyi X. sz.-i sírleletekben: Tettamanti S., Temetkezési szokások a X—

XI. században a Kárpát-medencében, Stud. Comit. 3. (1975), 93—94. 117 Koporsószöges-kapcsos sírok a XI—

XII. sz.-ban az egész országban előfordulnak, egyenletes szóródást mutatnak (mintegy 40 lelőhely): Tettamanti S., i. m., Stud. Comit. 3. (1975.), 93. Az avar uralom bukását túlélő lakosságot sejtett a nagy koporsókapcsos sírok használóiban Széli M., XI. sz.-i temetők Szentes környékén, FA III—

IV. (1941.), 253. A XIV. század a pántolt sírládák reneszánsza, vö. Szabó K., Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei, Biblioteca Humanitatis Historica III. (1938.), 54—58., legutóbb Pálóczi Horváth A., i. m., FA XX. (1969.), 128—129. Ezek a koporsók már világosan mutatják, hogy közhasználatú ládákkal azonosak: Cs. Sebestyén K., A magyarság ládái, MNy 23. (1927.), 210—205., Szabó K., i. m. BHH III. (1938.), 21.: az aranyegyházi temető keltezését megelőző XII— XIII. sz.-i telepről közölt ládavasalásokat. 118 E. Salin, i. m., Les sépultures, Paris 1952., 92—126. 119 E. Salin, i. m., 122. 120 A tárgyak: Abbé Cochet, Le tombeau du Childéric, roi des Frances, Paris 1859., id. E. Salin, i. m., 122. 121 F. Fremersdorf, Zwei wichtige Frankengräber aus Köln, IPEK XV. (1941—42.), 125. 122 Kunsthistorisches Atlas I., Wien 1889., Taf. XCVII. Az eredeti közlés: L. de Campis, Mitt. Cent. Com. 1886., CXIX., illetve 1887., CIX. Ekkor még lapos tetejűnek rekonstruálták. A háztetőformához: F. Wieser, Zeitschrift des Ferdinan107