Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

D. Askercz É.: Polgári otthonok a 17–18. századi Sopronban

POLGÁRI OTTHONOK A 17—18. SZÁZADI SOPRONBAN Nehéz helyzetben van a kutató, ha a környezetükből kiszakítottan megőrzött bútorokat, használati eszközöket, a mindennapi élet tárgyait próbálja meg egykori helyükön, a lakásokban elképzelni. A szórványosan megmaradt anyagból valami teljeset, egészet elképzelni, rekonstruálni. Hiányoznak a biztos támpontok, nincsenek eligazító képek, leírások, nincsenek akkori állapotukban maguk a házak és bennük a lakások sem. Mindez megnehezíti ugyan, de talán még izgalmasabbá is teszi a munkát, hiszen a szűkszavú és más céllal készült levéltári forrásokat kell szóra bírnunk. E dolgozatban erre vállalkoztunk, a 17. és 18. századi soproni polgári otthonokat egykorú hagyatéki leltárakból kíséreltük meg rekonstruálni, az így nyert képet összevetni és kibékíteni a ránk maradt tárgyakkal. E munka egyik eredménye a Fabricius-házban megvalósult kiállítás, ahol is a műemléki kutatások feltártak egy 17. és egy 18. századi lakásegységet, és ezzel méltó és hiteles környezetet nyújtottak rekonstrukciós munkánkhoz, magához a kiállításhoz. E kiállítás csak egyik részét jelentette munkánknak, az ezt megelőző és a forrásokat feldolgozó munka tanulságait ebben a tanulmányban szeretnénk közölni. A téma eddigi irodalmáról. Segítségül hívni a legközvetlenebb történeti forrásokat — iratokat, gazdasági feljegyzéseket, összeírásokat — régi gyakorlata a művelődés és művészetek történetével foglalkozó tudománynak. A bennük található adatok gyakran segítenek tisztázni egy-egy műtárgy keletkezésének körülményeit, műtárgyak mestereit, sőt a műtárgyakkal kapcsolatos fontos tartalmi és stilisztikai kérdéseket is. Különösen fontossá akkor válnak e források, ha a kutató olyan területre lép, amelynek használati és műtárgyai kisebb számban őrződtek meg, mint az feltételezhetően volt. Ezért, ha a 17. és 18. századi polgári lakás rekonstrukciójára vállalkozunk, legfontosabb forrásaink a megőrzött tárgyak mellett az olyan írásos feljegyzések, amelyek rögzítik az egykori otthonok tárgy együtteseit, a mi esetünkben ezek legnagyobbrészt hagyatéki leltárak voltak. Olyan hivatalos iratok, amelyeket korántsem abból a célból vettek föl, hogy a tulajdonosok műtárgyait vegyék számba, hanem a hagyatékok értékét, summáját voltak hivatva meghatározni. Mégis sok, értékes, egyedül csak ezekben a forrásokban fellelhető adatot tartalmaznak az említettekre vonatkozóan. Az inventáriumok és conscriptiók forrásértékének felfedezése nem mai keletű. A múlt század óta folyamatosan találunk közleményeket (Történelmi Tár, Századok) és feldolgozásokat e tárgykörből. Néhány olyan feldolgozást és publikációt említünk 89