Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Timaffy L.: Történelmi mondák a Kisalföldön

tunk. Tuggya, agyagbundába, avvót ám a finom! — No látom, nem hiszi el, hogy így fogtuk a vadrécéket. Pedig nékem elhiheti, hogy így vót. Nem mi talátuk ki. A rígiek úgy mondták, hogy valamikor rígen, amikor még a törökök vagy a tatárok jártak erre, tuggyafene, mellik vót, akkor a níp is így bújt el elüllük. A víz alatt nem találták meg üköt. Pedig akit megfogtak, azt elhajtották, mint a barmokat. (Cikolasziget, 1950.) . - •'. A Major család nemessége Halászi határában van egy Major-tag nevű dűlőrész. Régi kurtanemes gazdacsalád volt a tulajdonosa. A család élő tagjai máig őrzik nemességük szájhagyomány-történetét. Nemességünk még a mohácsi vész idejéből származik. Egyik ősünk, Major János nevű, mint a királyné óvári uradalmának hadba vonult jobbágya, ott harcolt a király oldalán. Amikor menekültek, súlyos sebesülten egy bozótba húzódott és ott várta ki a török hadak elvonulását. Mikor magához tért, látta, hogy egy feketeruhás asszony meg magyar vitézek temették a rengeteg halottat. Keresték a király holttestét is, de sehol se találták. Ö mutatta meg nekik azt a helyet, ahol a királyt látta lovastul a megáradt patakba bukni. Meg is találták. A királyné hálából azt mondta neki, kérjen bármit, amit akar, jutalmul megkapja. Major János azt felelte: — Van az apámnak otthon Halásziban egy fél jobbágytelke, azt nemesítse meg fölséged! És a királyné egész telekre adott neki nemességet. Ezen élt azóta a Major család, és minden nemzedék legalább egy fiút Lajos névre keresztel hálából Lajos király emlékére. (Major Lajos, sz. 1904., Halászi, 1972.) Lesvár . Ikrény határában van egy puszta, Lesvár a neve. „Ügy tudják errefelé, hogy még akkor keletkezett, amikor a törökök voltak itt Magyarországon. Akkor még Győr is az övéké volt. Onnan gyöttek ki rabolni a falukba. Elhajtották a marhákat, a házakat fölgyújtották. Aki embert meg elkaptak, azt magukkal vitték, vagy megölték. Aki csak tehette, hát elmenekült előllük az erdőbe, nádasba. Itt a döglött Rábca mellett összegyött egy csomó bátor legény, akik elhatározták, hogy bosszút állnak a törökön. Nem messze az úttól az erdőszélen csináltak földbül egy kis várat. Csak akkora volt az egész, hogy az embereket eltakarta, és jól ki lehetett lesni belőle az útra. Fegyvereket is kerítettek és így lestek, mikor jönnek a törökök. Nemsokára jöttek is az úton. Rájuk csaptak és elvették tőlük a marhákat, a foglyokat meg kiszabadították. Attól kezdve mindig ott leselkedtek, amíg csak törökök jártak erre. Aztán már nem kellett az a vár, de egy kis dombja még ma is megvan a döglött Rábca partján." (Ikrény, 1968., özv. Bukta Mátyásné, sz. 1902.) Vak Bottyán szilfája Cikolasziget határában, Nyárosszigeten, a pásztorház mellett van egy öreg szilfaóriás. Talán még a régi dunai őserdő emléke a mai füzek, égerek között. A nép Vak Bottyán fájának nevezi. Hogy miért, azt Földes Ferenc öregbíró (sz. 1887.) mondta el nekem. 80