Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

száma, jóllehet a hazai igényeket így sem tudták általában kielégíteni. Másrészt fokozódott a külföldi, elsősorban cseh, morva, osztrák textilüzemek behozatala, kereskedelmi lerakatainak működése. Kezd megerősödni néhány magyarországi műhely is, így többen Óbudán, Sopronban, Pápán, Székesfehérváron, Szegeden, Sümegen stb. A nagy konkurrenciaharcban a tőkeerős műhelyek tudnak csak lépést tartani a gyáriparral, illetve a speciális helyi igényeket is nagyobb választékkal, kínálattal elégítik ki. A kisebb műhelyek pedig fokozatosan tönkremennek, vagy legfeljebb 1—1 inast, legényt tartanak, sőt általános, hogy családi segítséget (asszony, gyermek) vonnak be a munkába. Az ország egyes tájegységei között is vannak lényeges eltérések, amit a parasztság anyagi helyzetének különbözőségei, a viselet változásának fáziskésései stb. befolyásoltak. 1848-ban Klauzál Gábor általános felmérést végeztetett a céhek helyzetét illetően. Sajnos a kérdésekre adott válaszokból alig ismerünk valamit a festőkre vonatkozóan. Egyedül a besztercebányaiak válasza áll rendelkezésünkre. A miniszteri rendelet 3. pontjára vonatkozóan, hogy iparuk fejlődésben van-e vagy hanyatlásban, s mi az oka ezeknek, előadják véleményüket. Eszerint az 1800—1810-es években a festőüzlet olyan virágzásban volt, hogy egyes festők üzleti könyveik szerint évi 150 000—200 000 forintra rúgó forgalmat mutattak ki. Ezután évről évre annyira hanyatlott ez az ipar, hogy most egy festőmester magasan számítva alig tud 5000 Ft forgalmat felmutatni. Ennek a fő okát a gyárakban és az elhatalmasodott luxusban látják. Az említett években nemcsak a polgárság és parasztság asszonyai, hanem a magasabb rendűek is, de különösen az első kettő asszonyai semmi mást nem viseltek, mint kék vászonárut, amit vagy maguk készítettek otthon — festeni a festőkhöz adták vagy festőktől vették. Jelenleg pedig vászonra keveset vagy semmit sem nyomnak és festenek, hanem csak morva muszlinra. Nagyon ritkán lehet a polgári osztály asszonyait festőruhában látni, sőt a legtöbb parasztasszony is már külföldi gyárak készítményeit hordja. — Másrészt a hanyatlásnak az is oka, hogy nagyon elszaporodtak az árvái festők. Elszaporodtak az úgynevezett árvái vászonparasztok, akik Magyarország minden vidékén részben házalnak, részben vásárra járnak ahelyett, hogy a földet művelnék és abból élnének meg.

56 Az 1851-es iparrendelet, amely már céhen kívül lehetővé teszi az iparűzést, a céhek bomlási korszakában készült. Megkönnyítette a „kontárok" működését is. Majd pedig a céhek hivatalos eltörlése 1872-ben szabaddá teszi az utat a sok éven át legénysorban élőknek az önállósodáshoz, műhelyalapításhoz. A műhelyek gyors szaporodását mutató statisztikák (1870—1890) képet adnak arról, hogy a műhelyek nagy többsége inas és legény nélkül dolgozik. Éppen az a réteg, amely a 20. század elejének válságát, a külföldi és hazai gyárak versenyét nem állhatja, tömeges számban megy tönkre. 56 Banska-Bistrica, Múzeumi levéltár VI—12. No. 57. 71