Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

T. Szőnyi E.: A győri „Homogödri” római kori temető (I.)

biztosan megsemmisült. 5 A hamvak általában ovális vagy teknő alakú, átégett sírhelyeken kerültek elő. A sírok hossza 1—2 m, szélessége 0,7—1,5 m. Mély­ségük az 1 m-t nem haladja meg, ezt csupán egy esetben jegyezték fel. A csont­vázas sírok tájolását csak néhány esetben ismerjük, az említettek mind K—Ny irányításúak, a fej váltakozva K, ül. Ny felé. Koporsónyomot sehol nem figyel­tek meg. Ezek a sírok a hamvasztásosaknál mélyebben feküdtek, mindig a ho­mokrétegből kerültek elő. Mélységük igen változó, a meglevő néhány adat alap­ján 1 m és 2,5 m között mozog. Előfordult, hogy csontvázas sír ásásakor ham­vasztásosat szétromboltak. 6 . Nem egészen tisztázott a síroknak az úthoz való viszonya. Az út — feltehe­tőleg az Arrabonából Brigetio felé vezető limesút — 5 m széles volt és mintegy 15 m hosszúságban vált láthatóvá az akkori „légszeszépület" oldalán. Méry sze­rint nagyméretű homokkövekkel volt fedve, „egymás fölé többszörösen kő­ragasszal és törmelékkel rakva" 7 . Az út mellett, a város felé eső részen ham­vasztásos sírok, az ellenkező oldalon egy homokkődarabokból összeállított, mel­léklet nélküli csontvázas gyermeksír, valamint hamvasztásos sírok és „sütő­kemencék" kerültek elő. 8 Egy másik adat 9 arról számol be, hogy az út mellett és fölött az agyagrétegben hamvasztásos sírok és sütőkemencék, mellette és alatta a homokrétegben csontvázak kerültek elő. Ezt az ellentmondást csak úgy tudjuk feloldani, ha az út szintjéhez viszonyítva képzeljük el az alatta, ill. fö­lötte meghatározást. Az 54. üvegurnás sír az út széle alól került elő. 10 Ez elkép­zelhető egy, a temetkezés időpontjánál későbbi útszélesítés, átépítés kapcsán. A sírok leírása Az igen szűkszavú feljegyzések — a legtöbb esetben csak a sírokból előkerült tárgyak leltárszerű felsorolása — nem tették lehetővé a teljes leletanyag azono­sítását, A régi beszerzési naplók és leltárkönyvek hiányában csak néhány igen jellegzetes darabot tudtunk biztonsággal sírhoz, ill. leletegyütteshez kötni, ille­tőleg azokat a tárgyakat, amelyeken az 1953-as leltározás idején még címke jelezte a pontos lelőhelyet. Mivel a leletanyag további azonosítására nem látunk lehetőséget, a továb­biakban az egyes sírok anyagának leltárszerű felsorolása mellett az azonosít­ható néhány tárgy leírását adjuk, itt mindig megemlítjük a darab leltári szá­mát is. Ezekből az igen hiányos adatokból kíséreljük meg a temető jellegét és korát meghatározni. 5 FŐgimn. Ért. 1887—88. 160 6 Főgimn. Ért. 1879—80. 39. 7 Főgimn. Ért. 1878—79. 196. 8 Amennyiben valóban kemencékről és nem hamvasztóhelyekről (ustrinákról) van szó, akkor sem tudjuk elképzelni, hogy a városon kívül sütőkemencék álltak volna. Római temetőkben — éppen azért, mert a városon kívül voltak — gyakori a kerá­miaégető, üvegolvasztó, vasolvasztó kemencék jelenléte. Természetesen ezek a mű­helyleletek a temetkezés idejével nem egykorúak, valamivel korábbiak vagy ké­sőbbiek a síroknál. (Hasonló jelenségeket figyeltek meg Savaria, Scarbantia, Bri­getio, Aquincum temetőiben. A győri Kálvária-temetőben Barkóczi L. üvegműhelyt tételez fel.) Tekintve azonban, hogy az említett sütőkemencékről semmi egyéb ada­tunk nincs, az is lehetséges, hogy a szomszédos „Űjszállások" területén előkerült kora középkori falu első telepjelenségeivel van dolgunk. 9 Főgimn. Ért. 1879—80. 37. 10 Főgimn. Ért. 1878—79. 199. 6

Next

/
Thumbnails
Contents