Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

néhány kiváló példányát ismerjük a besztercebányai múzeum és az Országos Néprajzi Múzeum gyűjteményéből is. Mindkét helyre Divald Kornél ajándékozta a darabokat Szepesbéla lelőhely megjelöléssel. Az egyiken a négy évszakot szimbolizáló alakok — az évszakok német nevével —, a másikon Jeruzsálem város 1768-as évszámmal, valamint Krisztus feltámadásának jelenete, végül Simon és Péter alakja ismétlődik szakaszosan. Itt a láncfonal indigóval festett, elég vastag és durva lenfonal, míg a vetülék fehér színű fonal.

38 Ezek kiemelkedő remekei a takácsok damasztszövésének. Tudjuk jól, hogy a kedvelt damasztmintákat a kékfestő technikával dolgozó mesterek szívesen átvették mintakincsükbe, elkészíttették formakészítőkkel. Kiváló példa erre a rokokó Ádám és Éva, és a szintén rokokó stílusban ábrázolt fuvolás férfi és hárfázó nő jelenete. Ez utóbbi Körmöcön készült 1783-ban.

39 Említhetjük azokat a damasztszövésmintát utánzó geometrikus kékfestő mintákat is, melyeket északi területekről, Ceglédről, Kiskőrösről ismerünk.

40 Az Erdélybe szállított ,,Parnahaj" nyomait Palotay Gertrúd nyomdokain haladva Szabó T. Attila mutatta ki a Kelemen Lajos emlékkönyvében írott „A szlovák kézimunkák erdélyi divatjának és hatásának történetéhez" c. tanulmányában. A legkorábbi adat 1748-ból való: „Torda. Az régibb edgyetmások közül egy Derekaly Csupot, és egj Tótos viseltes parnahajat láttam a Ferencziné Asszonyom házában." Majd elég gyakran fordul elő a következő évtizedekben, bár többnyire mint varrott, tehát hímzett vagy csipkével ellátott fej alá való. Az 1760-ban Marosvásárhelyen feljegyzett „Egy pár Totos fejéres Lepedők, hasonló egy pár vánkos hajaival egygyütt", majd az 1768-as csikfalvai adat „Edgy pár veresses Totos vánkos fötöl való"; a kolozsvári „Tot kötéses vánkos haj, Egy veresses Totos és egy reczés vánkos haj ..."; 1790-es marosvásárhelyi „Négy veress fejtős totós Vánkos Haj". 1809-ben „Egy Veress fejtős totós, más veress és kék festővel varrott Párna haj." 1817. „Két párna haj, egyik kék Csikós, más veress fejtős Totos hajtással, mind a kettő kender Vászan .. . Egy más hitvány Len Vászon Párna haj Fejér Totos Fővel .. ."

41 A tótos kifejezés valóban jelentheti a meghonosodott stílus jelölését is a 18. század második felében, amint ezt Szabó T. Attila megállapítja, de azt is tudomásul kell vennünk, hogy a felvidéki gyolcsos, csipkeárus vándorkereskedők ebben az időben is folyamatosan szállítottak ilyen árut Erdélybe. Ez világosan kitűnik a festők és takácsok vitájából az 1775—76 közötti időben. Kései példáját sikerült megismernünk az indigóval festett fonál mintás szövésének Putnokon. Itt a kékfestő mester Jacquard-szövőszékeket állított fel műhelye mellett és madaras, szőlőfürtös, bordűrös, apró virágokkal teleszórt középpel, lenvászon abroszokat szőtt még 1940 körül is.

42 A kékfestést minden céh igyekezett új szabályzatába beleilleszteni, a pozsonyi kísérletet 1780—81-ben láttuk sikertelenül. A késmárkiák. 1796-ban az általános céhszabályzat-módosítás előkészítő időszakában egy előterjesztést nyújtottak be a városi tanácshoz, amelyben kérik, hogy a mellékelt kiegészítésekkel 38 Josef Vydra: Der Baludruck in der slowakischen Volkskunst. Prag 1954. 55—56. ábra. Néprajzi Múzeum, ltsz: 75681—75682., Budapest. — Kéziratunk nyomdába adása után jelent meg Emőke László: Gebilddamaszte aus Sachsen und Schlesien c. tanulmánya, amelyben a feltámadási jelenet 1765-ös példányát közli. Ars decorativa 4. Bp. 1976. 70. 39 I. m. 58—59. ábra. 40 I. m. 63., 65., 66. ábra. 41 Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár 1957. 555—565. 42 Putnok Polonyi műhely. 64