Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (II.)

MAGYARORSZÁGI FESTŐCÉHEK II. Festendő anyagok. Céhviták A festőcéhekről írott I. részben a textilfestés első nyomairól, a céhes szerveződés menetéről, a kialakult céhközpontokról, majd ezek nagy területekre kiterjedt hatáskörének csökkenéséről, a kisebb körzettel rendelkező, illetve helyi céhek létrejöttének körülményeiről adtunk áttekintést az eddig ismert adatok alapján. A céhes időszak, a 17. század elejétől a 19. század közepéig, meghatározta a mesterek és az egész iparág sorsát, fejlődését.

1 A mostani dolgozat összegezni szeretné, hogy milyen anyagokat festettek, az idők folyamán milyen változások következtek be, hogyan szélesedett a festők eljárásainak köre. Milyen törekvések voltak a privilégiumok bővítésére, az új eljárások kisajátítására. Az új hideg indigócsávás és rezervnyomású kékfestés megjelenésére és térhódítására világít rá két peres anyag, egyúttal szemlélteti a festők monopolisztikus törekvéseit az új festési móddal kapcsolatban. * * * A festendő anyagokról, illetve a legfontosabb festékekről a céhszabályzatok remeklést előíró pontjaiból értesülünk a leghitelesebben, másrészt a különféle viták is mindig e témák körül folytak. Ezek eldöntéséhez az egyes céhek véleményt kértek a szomszédos város festőitől, tanácsától, sőt a bécsi és prágai főcéhektől is. így a napi gyakorlatról hiteles okmányok állnak rendelkezésre. A bécsi festőcéh (Schön- und Schwarzfärber), amelynek szabályai, főleg a festésre vonatkozó rendelkezései, mindig például szolgáltak a magyarországi festők és festőcéhek előtt, új privilégiumot kapott Mária Teréziától 1747-ben. Ez a szabályzat teljes szövegével magában foglalta a korábbi, 1663-as céhlevél szövegét is, de lényeges új pontokkal is bővült. A mesterremek kiszabásánál megtartotta a korábbi szövegekből a gyapjúposztófestéshez a csülleng (Waid) alkalmazását (kék, fügebarna, zöld, fekete színek kifestesére) Bécsben; a vidékieknél a Bresil-ből kellett előállítani a vörös, kék, zöld, fügebarna színeket — pácok segítségével —, de ezeket a korábbi Blau alap helyett az indigó alapról kellett elkészíteni; a vidékieknél ötödik darabként feketét is kellett festeni (2—3. §). A bővítés két olyan egyezmény szövegét is tartalmazza, amely éppen a festendő anyagokra vonatkozik. így a 37. § a 17. századi helyzetbe enged betekintést. 1670. aug. 30-án B. Driangel és örökösei a császártól 25 évre szóló kiváltságot kaptak posztófestöde (Tuchfärberei) felállítására. 1 Domonkos O., Magyarországi festőcéhek I. Arr. 16. 101—164. Győr 1974. 4 Arrabona 49