Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója

elmentünk a többi kocsi után és megtaláltuk a 4 ik üteg és segélyhely kocsiját. Most már ezekhez csatlakoztunk. Beálltunk és az ott lévő tűzmesterekkel kártyázni kezdtünk, hogy ne unatkozzunk. Éppen tök alsó Durchmarschot hívott az egyik tűzmester, mikor valaki elkiáltotta magát, hogy riadó, menekülni! Nagy pánik lett erre és hanyatt-homlok rohantak a kocsikkal, nem gondolva arra, hogy ebből a fejetlenségből csak baj lehet. Ügy is volt. Alig mentek pár lépést, máris felborultak a kocsik. A többiek pedig vágtatva rohantak tovább. Egy kis térségen mi kiállottunk, hogy majd az üteget bevárjuk. Erre egy önkéntes tizedes, Érsekújváron kántortanító elkezdett jajgatni, hogy menjünk és mentsük meg ezt a drága trént. A csapatok pedig még a hátunk mögött voltak. Tudom, hogy ha majd szerencsésen hazakerül, az iskolában majd azt fogja mondani, hogy a háborúban hősiesen viselkedett, és még azt sem tudja, mi az ellenséggel való harc. Mikor azután a sok kocsi elment, mi is csatlakoztunk, mert nem volt rá kilátás, hogy az üteggel találkozzunk. Lucktól jobbra mentünk, hol egy nagyon hosszú hídon hajtottunk át a Styr folyón. A Lucktól Kowelba vezető országúttól balra a mezőn állapodtunk meg.

28 Enni persze nincs. Este 9 órakor kaptunk egy-egy konzervet. Közben találkoztunk Benicsek alezredes úrral, ki szintén nem tud semmit az ütegről. Kínos helyzetben voltunk, mert az a hír keringett, hogy az üteget elfogták. Ehrenreich tizedes és Janosits tizedes még a délelőtt elmentek, hogy összeköttetést szerezzenek, de az üteget nem találták. Végre V2 10 órakor, messze jobbról egy üteg jött ki az erdőből. Janosits elment megnézni, hogy kik azok, hát a mieink voltak. Mindjárt zárkóztunk hozzájuk és az öröm leírhatatlan volt. Mintha csak a halálból jöttünk volna vissza. Ök azt hitték, hogy minket hajtanak már a kozákok, mi pedig azt, hogy őket. így az öröm kettős volt, hogy nincsen baj. Azután elmesélték, hogy ott ahol mi elhagytuk őket, kozákok támadták meg őket és csak Kunos főhadnagy úrnak köszönhetik, hogy megmenekültek. Ha Schröder főhadnagyra hallgatnak, már vagy halottak lennének vagy foglyok. Vágtatva menekültek el. Kiwerczy állomáson a németek éppen kivagoníroztak, mikor a muszkák már ott voltak. Kiugráltak a vonatból és felfejlődtek rajvonalba. Ezalatt az ott veszteglő vonatok elmentek. Az országúton Siegreikinél

29 éjjeleztünk nagy esőben. Júni. 8. Reggel korán indultunk és az úttól jobbra gyülekezett az összes tüzérség. Egyszer csak tőlünk vagy ötszáz méterre gyalogság szalad hátra. Azonnal indulás, de olyan nehezen, hogy bizony-bizony foglyoknak éreztük magunkat. Az ütegek tüzelőállást foglaltak, mi pedig a kocsikkal kimentünk az országútra. De alig álltunk ott egy félórát, hátraarc van vezényelve. A kocsik megindultak. A muszka tüzérség ezt látta, azonnal tűz alá fogta az országutat és erősen srapnelozott. Mi a nagy srapneltűzben ide-oda futottunk, mert határozott parancsot nem kaptunk arra nézve, hogy merre menjünk. Megint hátraarcot csináltunk és az úttól balra lévő keskeny úton ügetésben menekültünk, az összes ütegek ezalatt erősen tüzeltek, a muszka kikötött léggömbökben ülők pedig, tudom, hogy kárörvendve nézték ezt a pánikot. így el kellett hagynunk a raktárt, hol mindenféle jó zsúfolásig volt Mayerhofban. Pár zsák zabot meg kávét, meg egy pár koszorú dohányt hoztunk csak el. Haladtunk csigamódra az úton, ismét el28 Kiwercytől Ny 10 km. A térképen szám nélküli karika. 29 Sierniki, Lucktól ÉNy 10 km. A térképen : 9. 283