Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója

ben próbáltam aludni egy kicsit. 12 órakor felébredtem. Kint esik az eső, máskülönben halálos csend van mindenfelé. Olyan furcsa ez a csendesség és az hogy nekünk készen kell állnunk. Júni. 6., kedd Ügy hallottam, hogy a muszka áttörte a frontot a 2. gy. hd. osztálynál. De, ha ez igaz volna, akkor nekünk is szaladnunk kellene. Talán csak behatoltak az állásba. Hogy valami baj van, az bizonyos. Hajnalban 4 órakor az orosz tüzérség kezd ide lőni és 10 ló meg is sebesült. Egy azonnal megdöglött. Ekkor kaptuk magunkat és hátra mentünk a 2 ik v. vonalba, hol a sebesült lovakat kicserélték. Azután ismét visszafelé jöttünk, útközben egy másik ló is megdöglött. A mozdonyállásba érve ütegünk erősen tüzel, mert a muszka támad. Páncél van mindegyiknek a mellén, de azért visszakergették őket. Az egész terepet teleszórja gránát és srapnellel, de nagyobb kaliberű lövedékek is robbannak a lövegek előtt és az erdőben. A támadás után nagy csend lett megint, ami olyan szokatlan a három napos rettenetes tüzelés után. A mozdonyállásban állunk, a lovak befogva. Olyan rossz most a nyugodt kaszárnya szerű élet után így ácsorogni, az embernek nincsen seholsem helye. Négy ló megint kórházba lett küldve. 12 óra felé megkezdődött a visszavonulás. Alig mentünk vagy száz lépést visszakozz lett és a lövegek megint visszamentek az állásba. Én a kocsikkal pedig először egy kicsit hátrébb mentem azután pedig a 2 ik védelmi állásba. Alig értünk oda jött Molnár főtűzmester és indultunk az üteghez. Nagynehezen megtaláltuk az üteget és csatlakoztunk. A menetelés nagyon lassan ment, mert borzasztó sok a trén és mindenféle visszavonuló csapat. Keresztül mentünk a Heinisch hídon,

21 ami már el volt készítve arra, hogy felgyújtsák. Szalmakötegek vannak az oszlopokhoz kötözve és minden 5 lépésre hordók vannak kátránnyal. Kotow falu

22 előtt jobbra fordultunk a K úton és menetelünk Kiwercy felé, Paleza,

23 ahol oly sok minden volt felhalmozva, már lángokban áll. Mikor hátra nézek látom ám, hogy a Heinisch híd is ég már. Utunk erdőben visz, dorongút és nagy homok váltja egymást. A homokban mindenütt felborult szekerek, a rakományok a mocsárba vannak dobálva. Amodébb sok-sok 15 cmres gránátok hevernek, emitt meg sok dynamit hever, meglátszik a fejetlenség az egész úton, amerre megyünk. A nap már nagyonis lefelé száll, mikor az erdő kijárata elé érünk. De ekkor halljuk ám a srapnelek és gránátok zúgását a fejünk felett. A kutya muszka balról lő bennünket. A következő percben percben már ügetésben megyünk, kiérve az erdőből vágtázunk tovább a hoszszú hídon keresztül a sík terepen.

24 A nagy kiabálást és ordítást elnyomja a srapnel robbanásának zaja. Alaposan tüzel ránk a muszka. A híd közepén egy szegény kis ponnyló van felbukva a hátán egy rettenetes nagy kosárral. Átérve a hídon aztán már nyugodtabban kezdünk lélegzeni. Nem értem az egész dolgot. Amerre csak nézek, akár előre, akár hátra, akár oldalt mindenütt csak égő házakat lehet látni. Hogy az elvonuló csapatok felgyújtják a házakat és a raktárakat az rendjén van, de hogy elől, ahol a csapatoknak el kell vonulni, 21 A Zsitvay által leírt úton több híd is feltételezhető, pontos helyét nem sikerült kideríteni. 22 Térképünkön 4. számmal jelölve a Kowel—Rowno vasútvonal mellett. 23 Nagyközség, katonai raktárhely Karpilowkátol (térképünkön: 1.), Zsivayék kiindulási pontjától DNy 16 km. Térképünkön: 3. számmal jelölve. 24 A mocsaras vidéken hosszú-hosszú fahidakat épített a német és az osztrák—magyar hadsereg. A Zsitvay által leírt úton több ilyen híd is volt. 281