Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója

Már el is megy fölöttünk, mikor határozottan megállapítjuk, hogy ellenséges gép, de lőni már nem lehet rája, mert veszélyeztetjük esetleg a mi embereinket. Jelentettem is a dolgot Józsi hadnagy úrnak, ki mikor kijött, a gép elszállt már az erdő fölött. Jobbról már lövik is. Közben jött a mi gépünk. A muszka erősen tüzel rá, de hatás nélkül, a gép mélyen megy be az oroszok fölött. A muszka gép tőlünk jobbra visszafordult és megy hazafelé. Délelőtt ismét jött a tisztelendő úr és új felvételt csinált a repülő ágyúról. A tegnapi felvételből már kész két darab, mit sorshúzás útján kapott Schwantzer és én. De amint megláttam, nagyon mérges lettem. Én, aki irányzók, ne legyek rajta, hát ez már mégis csak sok. Éppen én, akié az ágyú és aki a repülőre tulajdonképpen lőttem, nem vagyok a gépen. Meg is mondtam a tisztelendő úrnak, hogy ebbe nem egyezek bele, ő azután megígérte, hogy új felvételt fog csinálni. A képet azután odaadtam Sahónak. Mit fogom én a más képes felét takargatni. Az ágyút magam is le tudom rajzolni, akkor nincs szükségem a fényképező gépre, mert már le is festettem. Ebéd gulyás és babfőzelék. A délutánt kártyázással töltjük, snapszlizunk. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy már két napja nem jött posta. Ügy hírlik, hogy elmegyünk valami más frontra. Vacsora kávé. Bor. Május 5. Reggel a saját gépünk szállt az oroszok felé, de a muszka úgy látszik nem vette észre, mert nem lőtt rá. 8 óra felé azután jött a muszka gép. Megvártuk csendben míg fölöttünk elszállt és azután megkezdtük a tüzelést. Telefonjelentés: az irány jó, hosszabbakat lőni. Persze a csőfrat erre én emeltem, időzítést pedig többet adtunk. Józsi hadnagy úr azt mondja, hogy nem kell a csövet bántani, csak az időzítéssel fogunk dolgozni. A lövések közben Markovits hdapr. éppen akkor, mikor én már beirányoztam az ágyúmat, az irányzó emelőt kezdte bolygatni. Én persze rászóltam, hogy hagyja és gyengéden félretoltam. Mikor a lövészetnek vége volt és a hadnagy úr is elment, kezdett velem kiabálni, hogy kikéri magának egyszer és mindenkorra, hogy én őt ellökjem az ágyútól, mert ő is tud úgy irányozni mint én. (73 + 5 = 78 sr.) Ezt vegyem tudomásul. A veszekedés elkerülése végett nem szóltam semmit csak álltam és néztem rája. Kilőttünk 5 srapnelt. Később megint jött egy orosz gép, ez egy nagy harci repülő. Leadtunk rája 2 srapnelt 60 és 70 távolságra. (80 sr., 59 gr.) A 70-es jó volt, csak a háta mögött robbant. De mivel mindég távolabb szállt, abba hagy*tuk a tüzelést. Ebéd konzervhús és borsófőzelék. Délután, mikor a művezető már minden löveget megvizsgált és újból beirányzott, az első löveg még mindég nem lőtt pontosan. Tehát az én lövegem helyett az első löveg fog repülőre lőni én pedig az ellenségre fogom szórni ezentúl az áldást. Ma délután megérkezett a posta, végre. Már 5 napja nem kaptam postát. Este, vacsora előtt a Schwantzer ágyúját félretoltuk, de nem arra az állványra, amelyiken az enyém szokott lenni, hanem a tőle balra levőre, mert akkor akadályozna engem a lövészetben. Vacsora kávé, melyben a Reiohenthalnak jött laskát fogyasztottuk el. Továbbá bor, kenyér és kétszersült. Vacsora után kártyázni kezdtünk a kerti asztalnál, de nem bírtuk ki az ottmaradást a sok szúnyogtól. Bementünk azután a lakásba és ott folytattuk tovább. De itt is állandóan kell kapkodni, hol az arcról elkergetni a szúnyogot, hol pedig a fejről vagy a kézről. Rizner főtüzéren meglátszik, hogy ma borfaszolás volt, mert rettenetes sokat beszél. A kártyázás közben észrevettem oly dolgot, ami elvette a kedvemet a kártyázástól egészen és abba is hagytam azonnal, megfogadva, hogy többet nem fogok kártyázni. 274