Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Környei A.: Zsitvay Lajos frontnaplója

és ilyennek mutatkozik a fehérterror bírósága előtt is, ahol életfogytiglani börtönre ítélik. 1922-ben cserefogolyként kerül a Szovjetunióba, s ott halt meg 1943-ban. Életútja következetesen vezetett a szociáldemokrata szakszervezeti mozgalomtól a kommunizmusig, s e fejlődésnek egyik motívuma feltétlenül a fronton töltött néhány év átalakító élménye volt. Ezeknek az élményeknek a nyomait kerestük a naplóban. A napló kis méretű (19 X 12,5 cm), 100, sűrűn vonalazott lapból álló, fekete vászonkötésű füzet, amelyben 73 lap tele van írva Zsitvay apró gyöngybetűs írásával. A ceruzaírás még most is kitűnően olvasható. A naplóban 1916. április 10-től november 28-ig mindennapra találhatunk feljegyzést. Kezdő sorai („Naplóm. Folytatás.") szerint korábbi kötet vagy kötetek előzhették meg, az utolsó bejegyzés után következő üres lapok pedig arra engednek következtetni, hogy Zsitvay 1916. november 28-án valami okból abbahagyta a naplóírást. A füzet utolsó oldalán cirillbetűs orosz ábécét találunk, szintén Zsitvay Lajos kézírásával. A napló írásakor Zsitvay a m. kir. 4. honvéd ágyúsezred 2. ütegének katonája volt,

6 lövegvezető minőségben. Az ezred, a 37. honvéd gyaloghadosztályba, a naplóban leírt események idején a 4. k. u. k. hadseregbe volt besorolva, s a háború kezdetétől az orosz fronton, Galíciában, majd a Zsitvay által is említett helyeken, Luck környékén harcolt.

7 A naplóban leírt időszakban zajlott a Bruszilov tábornok vezette orosz offenzíva, amely a cári orosz haderő utolsó sikeres támadása volt, s amely a nyugati front eseményeivel együtt először hozta felszínre világosan és letagadhatatlanul a központi hatalmak kimerültségének és különösen a monarchia haderejének válságjeleit.

8 Az orosz hadsereg fő csapása a Luck előtti frontszakaszra — Zsitvay csapatának szakaszára — irányult, és az első jelentős áttörést is itt érte el. Zsitvay ezt a támadást, a 37. honvéd hadosztály visszavonulását írja le élményszerűen. Számunkra azonban nemcsak az események valós leírása érdekes, hanem elsősorban az írónak az eseményekben való szereplése, valamint az eseményekhez fűzött megjegyzései alapján kirajzolódó személyisége. Azt próbáljuk kutatni a napló sorai között, hogyan lesz a szociáldemokrata szakszervezeti vezérből, a kötelességtudó katonából tudatos forradalmár, a Magyarországi Tanácsköztársaság elvhű és hasznos tisztségviselője, mennyiben járultak hozzá a frontélmények Zsitvay Lajos jellemének, politikai magatartásának fejlődéséhez. A naplóíró Zsitvay Lajos pontos, precíz embernek mutatkozik, jó szakembernek és jó tüzérnek. A rábízott feladatokat pontosan hajtja végre, nem szolgai módon, de szeret alapos, eredményes munkát végezni, és büszke munkájának eredményére. A tüzér nem közvetlen szemtanúja az öldöklésnek, csak elméletileg ismeri tevékenységének gyilkoló hatását, ezért tudja Zsitvay is sok vonatkozásban a kapott parancsokat egyszerű szakmai feladatnak tekinteni, s azokat precízen végrehajtani.

9 Azokban az esetekben azonban, amikor közvetlen tanúja lehetett a rajvonalban folyó harcnak, vagy egyéb erőszakos cselekvésnek, nem mulasztja el azokhoz elítélő megjegyzést fűzni. Egyébként azonban a háborút adott realitásnak fogja fel, amit pontosan és szakszerűen kell végigcsinálni. 6 Az ezred központja Nyitrán volt. 7 L.: Barkó I. (szerk.), A magyar királyi honvédség története. 1868—1918., Bp., 1928. M. Hadtörténeti Levéltár. 97—100., 279—290. o., 588—602. o. 8 Galántai J., Magyarország az első világháborúban. 1914—1918. Bp., 1964. Gondolat. 204. sköv. o. 9 Erről a kérdésről megkérdeztünk néhány 2. világháborús tüzért és ők is így vallanak. Ügy fogják föl, hogy ők a háborúban nem öltek embert. 265