Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9
gének és erejének tudatában mikor léphet fel kezdeményező, meghatározó erőként." 50 Az országos események és a velük okozati összefüggésben álló helyi fejlemények ezek után már szinte filmszerű gyorsasággal követték egymást. Amikor a Magyar Nemzeti Tanács budapesti (október 25-i) megalakulásáról Győrbe érkeztek az első hírek, a gyárak dolgozói az MSZDP helyi vezetőinek (Wajdits Béla, Horváth János, Bécsi László, Dobó Sándor és a többiek) segítségével röpgyűléseken és a városi polgárság radikálisabb reformokra elszánt köreivel tartott megbeszéléseken tárgyalták meg a további teendőket. Jórészt ezek eredményeként tudott Győr lépést tartani a fővárosban kibontakozó revolúciós helyzettel, ami gyakorlatilag annyit jelentett, hogy éppen azokban a napokban és órákban, melyek során a budapesti utcákon hömpölygő lelkes tömeg kirobbantotta az őszirózsás forradalmat, Károlyi Mihályt helyezte az új kormány élére és a köztársaság kikiáltása mellett tüntetett, a megyeszékhelyen is hasonló jelenségek kíséretében alakult meg október 31-én a kibővített Győri Munkástanács, kezdte meg működését egy nappal később a Győri Nemzeti Tanács és szerveződött meg a katonákból, polgárokból verbuválódó nemzetőrség, mely első lépésként megszállta a legfontosabb középületeket. Az 1918. október hó végén kitört polgári demokratikus forradalom új szakaszt nyitott a magyar munkásmozgalmak történetében. Olyan periódusnak volt ez a kezdete, amely három hét múlva szükségszerűen vonta maga után a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulását, majd 1919. március 21-én lehetővé tette a magyar munkásosztály hatalomátvételét: a proletárdiktatúra, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását. — Köztudomású, hogy a munkásosztály uralmát a reakciós erőket támogató intervenciós támadások fokozódása miatt csak 133 napig tudta fenntartani. Ennek ellenére ez az időszak minden küzdelmével, vívmányával és nehézségeivel együtt a hazai munkásmozgalmi életharc egyik hőskorát jelentette és jelenti napjainkban is, amely a történészek és a helytörténeti kutatók, de különösen a munkásmozgalmak problematikájával foglalkozók számára elévülhetetlen tényanyagot szolgáltat. Nem vitás, hogy az első világháború kitörése folytán átmenetileg viszonylagos nyugalmi időszak következett be a munkásmozgalmak területén, de része volt ebben annak a körülménynek is, hogy az MSZDP központi vezetősége — téves és elhibázott meggondolásokból kiindulva — alkalmazkodó, sőt megalkuvó politikát folytatott a háborús magyar kormányzattal. A kezdeti hadiszerencse letűntével és az otthoni gazdasági, főleg ellátási nehézségek növekedésével azonban a munkásosztály kilépett korábbi mozdulatlanságából. Tüntetésekkel és sztrájkokkal követelte legelemibb emberi jogainak biztosítását és az esztelen háború mielőbbi befejezését. A svájci Zimmerwaldban megtartott nemzetközi szocialista értekezlet nagy lökést adott a pacifista célzatú akcióknak, de a forradalmi erjedés folyamatának további kialakításában az 1917-es orosz polgári demokrtikus forradalom, majd még alapvetőbb súllyal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom játszotta a döntő szerepet. Az utóbbinak a magyar munkásságra, az egész dolgozó népre gyakorolt hatása következtében, 1918. október végére, nálunk is megérlelődött a polgári jellegű „őszirózsás forradalom", majd 50 Janák E., Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom Győrött. (Embernevelés. 1966. 46.) 17* 259
