Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Lengyel Á.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VII.9

együtt csak a harcról és a végleges győzelem utáni egész és tartós békéről beszélhetünk."

7 Annál különösebben hangzottak ezek a szavak, mivel a világháború második esztendejében már valamennyi hadviselő államban súlyosak voltak a veszteségek és a hátországi lakosság, elsősorban a munkástömegek, egyre keményebb megpróbáltatásoknak voltak kitéve. Ugyanebben az időszakban, éppen ezért már sokkal inkább a pacifizmus jelszavai váltak úrrá, különböző háborúellenes irányzatok alakultak ki a monarchia területén kívül, a hadviselő országok, államok területén, beleértve Németországot is, nem is szólva Oroszországról, amelynek vonatkozásában Lenin már 1914-től kezdve következetesen hirdette, hogy az imperialista háború elleni harcot tervszerűen kell folytatni, és feltétlenül össze kell kapcsolni a tömegek forradalmi felkészítésével. Egyik kötetében ezzel kapcsolatosan az alábbiakat írta: „Megcsinálni nem tudjuk a polgárháborút, de hirdetjük és ebben az irányban dolgozunk. — Senki sem mer kezeskedni azért, hogy mikor és mennyire fogja a gyakorlat igazolni a forradalom hirdetését: nem ez a lényeg. — A lényeg az, hogy ebben az irányban dolgozzunk. Csakis ezt nevezhetjük szocialista, nem pedig soviniszta munkának."

8 Lenin Svájcba érkezése után, 1915 tavaszán és késő nyarán is arra törekedett, hogy e forradalmi álláspontja számára megfelelő visszhangot találjon, s ennek érdekében átmenetként azt is hirdette, hogy a háború első éveiben a pacifista jellegű harc, a munkástömegek ilyen irányú csatasorba állítása is előrehaladást jelentene a végső cél érdekében. — „Ügy vélekedett, hogy a háborúellenes harc kifejlesztése szociálpacifista alapon is egy lépés lehet előre."

9 Elveit az 1915. szeptember 5-én összeült zimmerwaldi konferencián is változatlan következetességgel hirdette, s ha a konferencia résztvevői a jövőben követendő mozgalmi stratégiának lenini elveit nem is fogadták el eredeti formájukban, az kétségtelen, hogy Leninnek akkor és ott már sikerült a későbbi III. Internacionálé részére egy korántsem lebecsülhető baloldalt szervezni, s amellett az sem lehet vitás, hogy a Zimmerwaldban elfogadott döntések és elérendő célkitűzések jelentős mértékben adtak tápot a háborúellenes mozgalmak széles körű megerősödésére. A hadviselő államok, elsősorban a monarchia, érthetően nagy aggodalommal figyelték ezeket az eseményeket, és haladéktalanul megtették az általuk szükségesnek vélt ellenintézkedéseket. A magyar belügyminiszter már október 29-én tájékoztatta az összes főispánt, kormánybiztost és rendőrkapitányt a fejleményekről, és szigorúan bizalmas utasításokat adott a további teendőkkel kapcsolatosan. Győr vármegye és Győr szab. kir. város főispánja azonnal felhívta az alispán (személyén keresztül a főszolgabírók) és a polgármester figyelmét az alábbiakra : „Belügyminiszter Ür f. évi 5513. Res. számú értesítése szerint a Bern melletti Zimmerwald helységben szeptember hó 5—8. napjain nemzetközi szocialista értekezlet tartatott azzal a feladattal, hogy az alsóbb néposztályoknak a háború ellen való felizgatása és az osztályharc feléleszthetése céljából, az összes államokban a legszélesebb körű mozgalom szerveztessék. — Az értekezlet, melyen az ellenséges és a semleges külföld számos államán kívül Ausztria, Németország és a lengyelek is képviselve voltak, a központi hatalmak önkényuralma és a háború folytatása ellen irányuló kiáltványt és felhívást szerkesz7 Na (1915) 8. sz. 3 Lenin Művei. I. kiad. Budapest, 1951—1964. 35. köt. 149—150. 9 Galántai J., i. m., 254. 242