Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)
Gecsényi L.: Győr városa 1526 után
letve Tétre mentek feleségül. 1564-ben nagyszombati Asztaljártó András — néhai győri Asztaljártó Mátyás veje — adja el az apósától örökölt győri házat. A Győr piackörzetének peremén fekvő Szany mezővárosból (amely a Győrtől délre vezető út mentén feküdt), Sopron megyéből beköltözött Szanyi Péter, Szanyi István, Szanyi Tamás (két szűcs, egy kereskedő) a legtekintélyesebb városi polgárok közé küzdöttek fel magukat. Hasonló volt a helyzet a Szil mezővárosból érkezett Bakon Andrással is. Ha a falvakból, mezővárosokból Győrbe költözöttek letelepedési helyét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a mezővárosiak — rokoni kapcsolataik vagy vagyoni helyzetük alapján — a káptalani városrészben szereztek maguknak házakat, míg a falusiak zöme a külvárosokban, később "Újvárosban húzódott meg. Térképre vetítve a győri lakosok nevei mellett szereplő helyneveket, azok egy dél—délnyugat irányú félkört alkotnak, amely a sokorói dombság középső vonulatától (Ravazd—Csanak) dél felé hajolva, áttér a Rábán, belenyúlik Sopron vármegyébe, majd visszatérve Abda—Pinnyéd—Révfalu körül megszakad. Még elvétve sem találtunk negyven esztendő adatai között példát arra, hogy valaki a Szigetközből vagy a megye keleti részéből jött volna Győrbe. 0 '2 (1. ábra.) összességében tekintve a népességi viszonyokat, megállapítható, hogy mindvégig egy egészséges asszimilációs folyamat játszódott le, amely megtartotta, sőt időnként növelte Győr lakosságát. Másként alakult azonban a helyzet a 16. század harmincas éveitől, amikor Bakits Pál huszárjai, majd az állandó várőrség lovasai és gyalogosai megjelentek a városban. Az állandóan mozgásban levő huszárság, a gyengén fizetett végvári tisztek és katonák számára szállás, lovaiknak istálló kellett. A beszállásolásokra a legalkalmasabbnak a belsőváros egy része és a káptalani város kőházai tűntek. Kezdettől fogva napirenden voltak az erőszakos foglalások, a tulajdonosok kiűzése házaikból, az istállók, pincék elvétele. Több kanonoki házban az őrség parancsnokai telepedtek meg: néhai Balázs őrkanonok háza lett a parancsnoki szállás, az ún. királyi ház; néhai Sárffy Ferenc kanonok házába a gyalogoshad kapitánya költözött. Egyes kapitányok — Jagosyth Ferenc, Székely Miklós, némái Kolos János, Gregoróczy Vince — e házakra királyi adományt is szereztek. 93 Az „egyszerű" katonák lakásszerzésére jellemző Lukács János polgár esete, akinek házába 1558-ban egy lovas katona költözött néhány hónapra, majd a tulajdonos tudta nélkül 20 tallérért a házat egy huszárbajtársának eladta, aki viszont továbbadta Gyulaffy Ferenc alkapitányának, Biczó Ferencnek. 94 A győri végvár kiépítése, a városterület leszűkülése a század ötvenes éveiben új jelenség kiindulópontjává vált. A török terjeszkedés nyugat—északnyugati vonalának a Rábáig való előretörése bizonyossá tette, hogy a katonaság nem csupán rövid ideig fog Győrben állomásozni, hanem hosszú tartózkodásra rendezkedik be. Ez — a tisztikar, a jobbára idegen gyalogság, tüzérség számára is — állandó lakásokat tett szükségessé. Ugyancsak lakásokra volt szüksége az ideérkező mesterembereknek, építészeknek és kíséretüknek. Mindezt csak erő92 A városi, illetve mezővárosi lakosság utánpótlásának a gazdasági kapcsolatokkal való szoros összefüggéséről Buda, Székesfehérvár és a Dél-Dunántúl viszonylatában, a 15. zsázadban vö. Kubinyi A., A Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén. Somogy megye múltjából Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972) 13—33. 1. 93 GyKML Cth. IX. N. 636. 94 GySmL:!. GyKHL Felvallási jzkv. II. k. 55. 1. 215
