Arrabona - Múzeumi közlemények 18. (Győr, 1976)

Tompos E.: Sopron címeres műemlékei

templom padlójába illeszthették bele, mert a hivők cipő- és csizmatalpai nagyon lekoptatták. Ákos nevű rokonának címerét már ismertettem,

8 de kőfaragó kezén a hármashalom sziklává nőtt, a daru (Kranich) viszont valami galambforma madárrá zsugorodott, tehát a címer elveszítette „beszélő címer" jellegét. A madár mellett ábrázolt két kürt mind a két változatban egyforma. A sisakdíszben ismétlődik a címerkép.

9 5. A folyosó végén (az ablaknál) találjuk az egész gyűjtemény legértékesebb darabját. Sajnos, csak töredék, annyi azonban így is megállapítható, hogy vörös márványból készült és az Osl nemzetség címere van rajta.

10 Ebből a nemzetségből származtak a Lósy, Viczay, Kanizsay és az Ostffy családok. E családok itt az ország legnyugatibb részén mind jelentős szerephez jutottak, és csak a további kutatás állapíthatja meg pontosan, hogy kinek a sírköve maradt ránk. A legvalószínűbb azonban, hogy Ostffy családbeli lehetett, mert 1406-ban Gergely, 1435—38-ig László volt Sopron vármegye főispánja, és 1434—40-ig pedig János volt a megye alispánja és követe.

11 A címer: arany mezőben fekete szárnyas sasláb, az utóbbi piros.

12 A folyosó bal oldalán az ablaktól visszafelé: 1. Jörger Krisztina, szül. Scherjjenberg grófnő. Meghalt: 1640., Szt. M. A szokásnak megfelelően jobbról a férj címere: ezüst-feketével hasított pajzsban 1—1 színváltó (tehát ezüstben fekete, a fekete mezőben ezüst) penge, Kraßler ,,Sech"-nek vagy Pflugmessernek nevezi az ilyen pengéket.

13 A Scherffenberg-címer: kékben lebegő leveles arany korona. Sisakdísz: pávatollakból alkotott bokréta.

14 Ez a címer — sok más címerrel együtt — a budapesti Iparművészeti Múzeum egyik tárgyán is megtalálható, selyemmel vegyes gyapjúból, gobelin módjára szőtt, XVII. sz.-i flamand (?) falkárpit, 227 X 239 cm mérettel. Leltári száma: 7724. 2. Rainer Ágnes, szül. Kramer, meghalt: 1649. Szt. M. Címer: ékre harmadolt pajzs középső mezejében sziklás dombon álló daru, jobb lábával követ tart (az éberség jelképe), a másik két mezőben 1—1 hatágú csillag. Sisakdísz: 3—3 hatágú csillaggal díszített nyitott szárny között a daru. (4. ábra.) 3. Partzmayer György Lőrinc és neje, Seyfried Anna Zsuzsanna, meghalt: 1656. Szt. M. Négyeit címer: 1. és 4. mezőkben balra forduló, 3—3 nyílvesszőt tartó, kétfarkú, koronás oroszlán. A 2—3. mezők ötször haránt vágottak. Sisakdísz: 1—1 stilizált virággal díszített, nyitott szárnyak között növekvő emberi alak. Valószínű, hogy a név másként való írása ellenére azonos ez a család azzal a Protzenmayer családdal, mely 1620-ban kapott nemességet. A címer is hasonló, és onnan ismerjük a színeit is: az 1. és 4. mező fekete, benne arany oroszlán. A 2. ezüst, két piros haránt pólyával. A 3. piros, a haránt pólyák ezüstök. A sisakdísz növekvő férfialakja piros ruhában van és ősz szakállat visel, a vállán pedig egy árpakévét visz.

15 8 Tompos E., Soproniak középkori pecsétéi. SSz XXVII. (1973) 298. old. 9 Csatkai E. és Dercsényi D., Sopron és környéke műemlékei. Sopron, 1956. II. kiadás. 419. old. (Továbbiakban: Csatkai.) 10 Karácsonyi J., A magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig. Budapest, 1901. II. k. 401. old. 11 Daróczy Z., Nemesi évkönyv. Budapest, 1935. 166. old. 12 Csorna J., Magyar Nemzetségi Czímerek. Budapest, 1904. 133. old. 13 Kraßler, i. m. 147. old. 14 Hoheneck J. G. A., Die Löbliche Herren Herren Stände des Ertz Hertzogthumb Oesterreich ob der Enns

... Genealog- und Historische Beschreibung ... Passau, 1727. II. k. 290. old. 15 Tompos Jahrb. 81. old. — Tompos Cím. lev. 200. old. 148