Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Tomka P.: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz II. (Tájolás)
egymás mellett él. A két típus területileg többé-kevésbé szétválasztható volt és szintén etnokulturális csoportok különbségeként értékelhető. Variánsainak szép számmal vannak hazai párhuzamai 144 . Sikerült követni az É felé eltérő (tápi típusú) variáns időbeli változását, ezzel újabb, a tipológiától független kronológiai fogódzópontot nyertünk. A tájolás változásának is vannak párhuzamai 145 . A változás oka — a konkrét tájolási pont és változásának oka — egyelőre ismeretlen. Annyit tudunk csupán, hogy nem a delelő napot, nem is az É-i sarkcsillagot — azaz nem a csillagászati É-ot 143 A K—Ny variáns esetében például egyszerű lenne a türkökre jellemző tájolási módra hivatkozni [vö. ehhez a 142. jegyzet felsorolását, illetve Kovrig I., i. m., Arch. Hung. XL (1963) 96.], ha eltekintenénk a balti (B. B. Ce Ä oa,i. m., CA 1961/2,103 —121) és lengyel példáktól (vö. 134. jegyzet). 144 Kovrig I., i. m., Arch. Hung. XL (1963), 98—99. Csak Heves megyéből hozva példákat: a Nagyréde-ragyogóparti temető a D felé eltérő típusba tartozik [Szabó J. Gy., i. m., Egri MÉvk. VI (1968), 29—54.], a Dormánd-hanyipusztai temető „A" része „tápi típusú", a „B" temető azonban vegyes, az alsógelléri és érsekújvári helyzetre emlékeztet: Szabó J. Gy., i. m., Egri M. Évk. LV (1966), 29—52. 145 Jánoshida: a viszonylag korai horizont ÉNy—DK tájolású, a legfiatalabb sírok ÉÉNy—DDK tájolásúak: Erdélyi I., i. m., Rég. Füz. II—1 (1958), 44., 57. Ugyanez az É felé fordulás látható az alattyáni temetőben: a 2. kronológiai csoport sírjai az ÉNy—DK tengelyt közelítik meg, a 3. csoport sírjai ennél jelentősen É-ibb tájolásúak, méghozzá a temető széle felé láthatóan egyre É-ibbá válnak. Az időrendi elemzéshez a publikáción kívül vö. H. Böhme, Der Awarenfriedhof von Alattyán, Kom. Szolnok, Südostforschungen XXIV (1965), 1—55. Megfigyelésünket alátá-^ masztják a halimbai szuperpozíciók: Török Gy., Kétrétegű temetkezések a halimbai avar temetőben, FA XX (1969) 79—97. Sokkal gyakoribb, hogy a szuperpozícióban levő sír É-ibb tájolású, mint hogy megegyező vagy éppen délibb (37 esetből 51,3% — 29,7% — 18,9%). A datáló anyagot is szolgáltató szuperpozícióban levő sírok közül a késői mellékleteket tartalmazók egyetlen kivétellel É-ibbak (9 eset), illetve egyformák (4 eset), a relatíve korai mellékletesek fölött került még elő É-ibb tájolású sír 4 esetben, egyforma ismét 4 esetben. Azok a sírok, amelyekben az idősebb (alsó) temetkezés tájolása áll közelebb az É-hoz, a temető közepén és DK-i részén vannak (itt két idősebb fázis találkozott egymással), amelyeknél a fiatalabb (felső) sír tájolása északibb, zömmel a temető szélén, az É-i és Ny-i részen vannak (egy csoportjuk középen is) — ezekben az esetekben egy idősebb és egy fiatalabb fázis találkozott egymással. Közvetve igazolják megfigyelésünkét más temetők és temetőrészek is : Iváncsa (relatíve korai) : az ÉNy—DK tengelyt közelíti [Bóna I., Avar lovassír Iváncsáról, AÉ 97 (1970), 250.], Prsa (Perse) fiatalabb horizontja ÉÉNy—DDK tájolású, A. Tocík, Pohrebisko a sidlisko z doby avarskej rise v Prsi, S1A XI—1 (1963), 156. A Várpalota-gimnáziumi temető legfiatalabb sírjai É—D, ÉÉNy—DDK tájolásúak: Erdélyi I.—Németh P., i. m., VMMK 8 (1969) 167—197. További, igen bizonytalanul felhasználható párhuzam a dmitrovszkojei temető (szaltovói kultúra). A sírok itt Ny—K tájolásúak, de a dromosok É—D-iek, illetve pontosabban ÉNy—DK tájolásúak. Megfigyelhető, hogy a temető használata során a dromosok egyre É-ibb tájolásúak lesznek: C. A. ILie-meBa, i. m., M. H. A. 142 (M 1967), 89.
