Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kiss Á.: A XVIII. századi Miskeyek kérdéséhez
Ián nem mondanak ellent annak a képnek, ami a kutatásunk alapját képező, háromszázat megközelítő okleveles helyből eddig egybeállott. A XVII. sz.-i végvári katonáskodó köznemesség — jelentékenyebb egyedei, így a két Miskey feltétlenül a középnemességbe tartoztak — életének súlypontja éppen gazdasági javai kezelése, szemmel tartása, gyarapítása volt a katonai, kisebb mértékben egyéb, familiáris stb. tényezőkkel átszőtt ténykedései mellett. Szívós szerzéseik ridegsége kiábrándító is lehet; az általam rajzolt kis részletkép sem egyezik a Takáts Sándor anyagában egyébként oly gazdag életművében találhatóval; ő feltárásai súlypontját amellett inkább a XVI. sz.-ra helyezte. 13 A később közbirtokossággá szerveződött Miskeyek XVIII. sz.-i történetét adó munkám 14 ugyancsak illúziómentesen mutatja be gazdálkodása alapján ezt a valóban rideg, apját-anyját is perlő, egymásnak akár az életére törő világot. Miskey II. István katonai rangja kérdéséhez: a katonai pályán töltötte életét, akár apja és Európa-szerte ismert nagyapja, a győri vár lovasságának tisztjeként. Pályafutása során a Coraldiani-ezredben volt zászlótartó, majd főhadnagy a győri lovasságnál. 13 1689-ben, ezt követően 1696-ban is a győri lovasság alezredes rangú parancsnokaként említették (supremus vigilarum praefectus!) a Forgách-ezredben. 16 Ez a Miskey István Buda, Esztergom ostrománál, Vácnál, Érdnél, Gyulánál harcolt. Soósvárott különösen kitüntette magát, de részt vett a zentai csatában is. Itt gr. Zichy István ezredében a 2. század parancsnoka volt. Az 1702-ben bekövetkezett adományozás iratában subditus generálisnak írják. 1 ' E rang a többi említettel együtt nem egyszerűen ültethető át abba az általános európai rendfokozatrendszerbe, amely XIV. Lajos hadseregében éppen ez idő tájt volt kialakulóban, de amelyet egyebütt, így Magyarországon ekkor még nem vettek át. „Régi magyar módi" szervezések, tagolódások járták még itt; Bánkuti I. egyik tévedése éppen abban gyökerezik, hogy ezt a helyzetet a XVIII. sz.-tól bekövetkezett további fejlődéssel azonosítaná. Korántsem kívánjuk a subditus generalist Miskey esetében (olykor substitutus-nak is írva) a XVIII— XX. sz.-ok tábornok fogalmával azonosítani. De e XVII. sz.-i magyar rang jelentőségéhez megemlítjük, hogy ilyent viseltek gr. Zichy István és Pál is a XVII. sz. két utolsó évtizedéből; az idevonatkozó adathelyek elolvasása nyomán könnyűszerrel érthető meg a subditus, substitutus generalis, vicegenerális rang lényege. 18 A XVI— XVII. sz. magyar hadnagya, főhadnagya viszont nem a fiatal tiszteknek az az alacsonyabb rendfokozata, amely a francia általános nómenklatúra (lieutenant) nyomán általánosan elterjedt. A XVII. sz.-ban itt következetlenül is használják ezeket; Miskey Istvánt 1689-ben alezredesként, de 1696-ban újból csak „a győri végház egyik lovas hadnagyaként" említik. 19 Bánkuti I. az eddigi irodalom létében semmiképpen sem kötődhet Miskey I. főhadnagysága mellett, ami emellett nem azonos a tegnap és a ma főhadnagyságával sem, mert nem 13 Egyébként e sorok íróját egyes történészektől — közöttük külföldön működőktől is — hasonló kritika, ti. a dezilluzionálás vádja érte, aminőt Bánkuti I. itt Takáts Sándor ellenében, majd tarthatatlan jelzők torlaszolásával ellenem még inkább megállapít. 14 Kiss A., Tinnye, Uny és Jászfalu közbirtokosságának és népének története a XVIII. században. Bpest, 1971. 15 OL Pénzügyi lt. Commissio Neoaquistica. Miskey St. 110., 111. D. 1702. V. 8. 16 OL Regnicolaris It, Esterházy Pál nádor iratai. Lad. 45. fasc. 1. nr. 31.; Széchényi könyvtár, Kézirattár. Fejér megyei iratok, 286. sz. ; így Majláth Béla is. A történelmi kiállítás kalauza. Bpest, 1886. 129. 17 Győri hiteleshelyi lt. XVI. 26 114. 18 Gr. Zichy I., Hadtörténelmi Közlemények. 35 (1934) 304—30, 270—272. 19 Orsz. Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Hung. 560. I. 35—36. 365