Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)
Kővalvi I.: Kőszobrászati emlékeink helyreállítási módszerei
lasztott, megkevert anyagot a kőzet nyílásaiba jól bedolgozzuk, és a szilárdulás után az eredeti felülettel azonos megmunkálást alkalmazzuk. Az ilyen módon készített kiegészítés előnye, hogy fényezett felületek pótlására is alkalmas. Ezek a felületek az eredeti felülethez hasonlóan fényezhetők. (3—4. ábra) Nagyobb tömegű kiegészítéseknél az apró szemszerkezetű zúzalékból kevert ragasztó használata nem ajánlatos. Ezért a nagyobb hiányokat az eredetivel azonos anyagból egészítjük ki. Az új szerkezeti darabok és az eredeti törési felületek között a hiányt olyképpen pótoljuk, hogy ez később eltávolítható legyen. Ezt a megoldást azért alkalmazzuk, hogy a később előkerült darabok a törés felületéhez illeszthetők legyenek. Mivel a lekötött kőporos, ragasztós anyag a későbbiek folyamán nagymértékben zsugorodik, a kiegészítésen repedések keletkezhetnek. Nagyon fontos, hogy a kiegészítésre használt keveréknél a ragasztó csak a szemszerkezet közötti hiányt — minél vékonyabb rétegben — pótolja. így a szorosan egymáshoz kapcsolódó (általában 3-as, 5-ös) szemszerkezet a zsugorodást is megakadályozza. így készült többek között Visegrádon a vörös márvány reneszánsz kút és az oroszlános kút egyes darabjainak ragasztása, továbbá Kisnánán egy vörös márvány vízköpő, a soproni Liszt Ferenc Múzeum kőtárának több síremléke, melyek közt vörös, fekete és szürke márvány anyag fordult elő. (5—8. ábra) Puha mészkövek — üledékes kőzetek Az üledékes kőzetek műemlékeink között a leggyakoribbak, és a legtöbb gondot, problémát ezek okozzák. Minél lazább a kőzet szemszerkezete, annál nagyobb a vízfelvevő képessége, és ezzel a jelenséggel szorosan összefügg a fagyállósága. Ezért az effajta kőzetek első számú ellensége a víz. Súlyos, romboló károsodás éri a kőzetet, ha a hajszálcsövesség miatt felszívódik a talajvíz, vagy az esővíztől telített állapotba kerül és a fagyás, olvadás, fagyás váltakozása éri, amitől a kőzet szétmállhat, de darabos törések is keletkezhetnek rajta. Hazai műemlékeink között a puha mészkövek, homokkövek, tufák és vulkáni tufák igen sok fajtájával találkozunk. Az időjárás viszontagságaira minden egyes fajtán más és más elváltozásokat észlelhetünk. Ezek az elváltozások, mondhatnánk betegségek a következők : 1. Kéregképződés A kéregképződés, a táskásodás és végül a hólyagzásos szennyeződés puha mészkövek sok fajtájánál (Zsámbék, Fertőrákos, Margitbánya) fordul elő. Ez az elváltozás a sóskúti puha mészkövekre különösen jellemző. A jelenség leggyakrabban előforduló okai: ha a kőzet felületét olajjal beeresztették, becsiszolták, olajkittel tömítették, festékkel kezelték, festették, cementtel vagy cement és adalékanyag keverékével tömítették, a pórusokat eltömték: a külső, vékony felületi réteget a belső tömeghez viszonyítva szilárdították. Ez a réteg annál a határvonalnál, ahol a külső, szilárdított kéreg a belső, kezeletlen tömeggel találkozik, elválik. A két különböző tömörségű anyagnak ugyanis a térfogathullámzásból eredő dilatációs mozgása nem lesz egyritmusú, és előbb-utóbb a kezelt kéreg és az érintetlen tömeg között a folytonosság megszakad. Az elvált, feltáskásodott kéreg az anyagtól függő, különböző módon megrepedezve, zsugorodva felkunkorodik vagy repedezve, kiterjedve felhólya344
