Arrabona - Múzeumi közlemények 17. (Győr, 1975)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez (VI.)

dor szállóban, amely a munkanélküliséggel kapcsolatos tiltakozások és a városvezetéssel szemben kifejezett bizalmatlanság hangsúlyozása mellett, mindennek az eredő okára, a magyar kormányzat bűnös, népelnyomó és imperialista politikájára kíván újból rámutatni. A nagyterem meg is telt erre az alkalomra. A szónoki szerepet ezúttal ugyancsak Rudas Sándor párttitkár látta el, aki a rendőrhatósági jelentés alapján többek közt a következőket mondotta: „A szociáldemokrata párt, mely a politikát folyton éber figyelemmel kíséri, bár a parlamentben képviselettel nem bír, felszólal a jelenlegi politikai események hatása alatt, hogy felvilágosítsa a munkásságot és irányítsa a nemzet akaratát. A mai parlament, amely nem kifejezője a nemzet akaratának, nem alkalmas a munkásság érdekeinek képviseletére, mert csak olyan törvényeket tud alkotni, amelyek a szabadságot béklyókba verik, kizsákmányolják a nemzetet, és a munkásság elégedetlenségét váltják ki. Példátlan jogtiprás, amit a Tiszakormány elkövet, a török uralom nem volt ilyen csapás! — Sa nemzet tehetetlen Tisza eljárásával szemben, mert szuronyokkal tartják vissza. Emeli a hadügyi költségeket, az újonclétszámot, ahelyett, hogy a munkanélküliségen segítene. Csak a fővárosban van 40 000 ember munka nélkül. — Az ország elvesztette hitelképességét, nem kapnak a vállalkozók pénzt, nincs építkezés, mert a bankok szívesebben adják pénzüket hadügyi célokra, ott nagyobb hasznot kapnak."

23 Lényegében ezek voltak a legfontosabb kijelentések, bár a szónok a sajtószabadság gúzsbakötéséről, a gyülekezési jogok eltiprásáról, a kivándorolni akaró munkások rendőrhatósági őrizet alá helyezéséről is elítélő szavakkal emlékezett meg, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a végső rohamban a szociáldemokraták fognak győzni, és az őket megillető jogokhoz juttatják majd a nép százezreit. — A tömeg rendbontás nélkül oszlott szét; e gyűlése alkalmával határozati javaslatot sem hozott, mivel meg akarta várni, hogy a napokban összeülni készülő pártkongresszus (a Magyarországi SZDP XX. pártkongresszusa) milyen állásfoglalásokat fog rögzíteni a politikai és gazdasági helyzet legfontosabb kérdéseiben. A kongresszus, amelyen 244 küldött vett részt, valóban október hó 19-én ült össze, és három napon keresztül tárgyalta a napirendet, amelynek leglényegesebb pontjai az alábbiak voltak: 1. a politikai helyzet, 2. az agitáció és a sajtó, 3. a kormány szociálpolitikája, 4. a külügyi politika és az SZDP, 5. az agrárprogram-bizottság jelentése. — A hatalmas tárgyalási, illetve felszólalási anyagból csupán néhány részt szeretnék kiemelni, hogy betekintést nyerjünk a viták gondolatmenetébe, az egyes bel- és külpolitikai problémákkal kapcsolatban kialakult helyi vonatkozású vélemények, döntések lényegébe. Malasits Géza (Győr küldötte) pl. az általános tömegsztrájk lefújásáról a következőket jegyezte meg: „Nekem elégszer volt alkalmam részt venni sztrájkok leszerelésében, de mondhatom, sokkal szebben is el lehetett volna ezt az ügyet intézni. A Szociáldemokrata Párt úgy viselkedett az általános sztrájk lefúvásánál, mint a rossz gyerek, aki megijed a tanító bácsitól és gyorsan elbújik a pad alá. Ami a párt jelentésben a sztrájk lefúvásáról áll, az nem fedi a valóságot. Mire való volt odafújni az ellenzékre, hogy ők okozták az általános sztrájk leszerelését, mert nem akartak bemenni verekedni a Parlamentbe? Azt tudta mindenki, hogy ezek az emberek nem fognak bemenni a Parlamentbe, nem állítják oda a bőrüket frommer pisztolyok elé. Ezt csak a munkásság csinálja. 23 GySmL:!. Rendőrkapitánysági iratok. 11 721/1913. 2D Arrabona 17. 305